Naplemente
Soha nem nyugszik le a nap, de ha mégis eltűnik a látóhatár mögött, szédítő színekkel festi be az alkonyi égboltot.
Az élet arról szól, hogy egy kis időt együtt töltünk, kéz a kézben sétálunk, miközben nézzük a naplementét. Nem nagy dolog, de kell ennél több?
A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.
- Semmi haszna nincs, hogy az ember nézegesse a naplementét (...).
- Mégis nézem. Naplementék és más effélék azok, amikért élek.
Minden este megnézem a naplementét, és igyekszem a szívembe rejteni a lenyugvó nap utolsó sugarát, hogy átküldjem hozzád.
Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.
Engedd, hogy a kudarc
Rávilágítson a legfőbb tanulságra:
Minden naplemente
Egy nagyon, nagyon fényes
És erőteljes napfelkelte kezdete.
Fel nem foghatom, miért szürkületnek hívják a nyárszak alkonyóráját, amely még tévedésből sem tartott a palettáján szürke színeket. Főként kékekkel varázsolt; játszani elővette a narancs, a bíbor és a rózsalazac legpazarabb árnyalatait.
Az ég közelít a föld felé... Isten kapcsolatba lép az emberrel. Ennek a folyamatnak, jött rá Langdon, az ellenkezője is lejátszódik minden este. A nap lebukik nyugaton, és a fény visszatér a földről az égbe... hogy felkészüljön egy újabb napra.
Senki nem birtokolhat egy olyan naplementét, amelyet együtt láttunk egyszer. (...) Senki nem birtokolhatja azt, ami a legszebb a Földön - de megismerheti és szeretheti.
Facebook
Pinterest