Mohóság
Vannak egyének, akiktől a természet megtagadta az ízlelő szerveknek a finomságát, vagy a figyelmességnek azt a kitartását, amely nélkül a legízletesebb ételek is észrevétlenül csúsznak le a gyomorba.
Az első tál ételnél, a lakoma kezdetén, a legtöbb ember mohón eszik, keveset beszél és nem figyel arra, amit a másik mond; mindenki elfelejtkezik társadalmi állásáról s a nagy gyár egy munkásává válik. Hanem amikor a szükség kezd kielégülni, a gondolattalanságnak vége, a társalgás megindul, s új rend következik; mindenki, aki eddig csak fogyasztó volt, most többé vagy kevésbé szeretetreméltó vendéggé válik, aszerint, hogy a teremtő mennyi tehetséget adott neki ehhez.
Mutasd az ujjad egy kutyának, és az egész kezedet akarja!