Mindentudás
A mindentudók nem csak azért idegesítők, mert úgy járkálnak körbe, hogy közben mindenki hülyének érzi magát mellettük. Ostobák is. Olyan emberek, akik azért nem hajlandók tanulni, mert attól félnek, hogy ettől tudatlannak tűnnek.
Az emberek csak mondják, hogy ők mindent tudnak; valójában csak hisznek valamiben, amit a vallásuk vagy a hitük diktál.
Kamaszok... Azt hiszik, már mindent tudnak. Az ember a kisollóját nyújtja, de nekik a metszőolló kell.
Csak kétféle ember igazán elbűvölő: az, aki mindent tud a világon, és az, aki semmit sem tud a világon.
Nem kell mindent tudni. Nem kell bolygatni a múltat. Nem kell beleütni az orrunkat olyasvalamibe, ami nem ránk tartozik.
Ilyen a világ: mindenki úgy beszél, mintha mindent tudna, és ha van merszed kérdezősködni, kiderül, hogy nem is tudnak semmit.
A lúzerek, akárcsak az autodidakták, mindig sokkal többet tudnak, mint a győztesek: aki győzni akar, az ne totojázzon a mindentudással, elég, ha egyvalamit tud, a műveltség a lúzerek fényűzése. Az tud többet, akinek nem mennek jól a dolgai.
A mindentudás amorf szenvedélyére, a szétszóródásra, az iránytalan csapongásra, a tárgyát még alig érintő s azt máris elejtő kapkodásra, erre a kíváncsiságra, ami biztosan több, mint kíváncsiság, hiszen céltalan és a semmibe szalad, erre az izgatott szerteszét kalandozásra csak egyetlen gyógyszer akad: az olyan emberrel való érintkezés, akinek megvan az az adottsága, hogy a tudható dolgok körében mozog, hogy semmit el nem ejt, mielőtt teljesen meg nem ért és ki nem merít.
Facebook
Pinterest