Mesék
Először gyermekkorunkban varázsol el minket az irodalom, mert ajtókat nyit ki, és olyan világok tárulnak fel előttünk, amelyeknek addig létezéséről sem tudtunk.
A mese mindegy, a mese mindig ugyanaz. A mesélés mikéntje és az érzelmi töltet, csakis ez a lényeg!
A szülők sem tanítanak meg mindent a gyerekeknek, nincs hozzá bátorságuk. Azért vannak a gyerekmesék, mert nem akarnak magukról beszélni.
Az emlékezetben nem a kutyafejet formáló kéz marad meg, hanem a kutya formájú árnyék a falon.
A létkérdések feszegetése nélkül simán le lehet élni egy életet, de a történetmondás genetikailag lett kódolva az emberbe.
Az összes lehetséges épkézláb mesét már réges-régen elmondták többször is, mostanság már csak kavarni lehet.
A mesét az ember az álomhoz hasonlóan elsősorban nem az eszével érti meg, hanem inkább a szívével érzi, ezért alkalmas arra, hogy kifejezzen olyan érzelmeket, ösztönzéseket vagy lelki feszültségeket, amelyek a tudat számára nem világosak, sőt bizonyos gátlások miatt az értelem szintjén esetleg nem is tudatosíthatók.
A mesék különös élvezetet jelentenek, felkeltve a gyermekkor elbűvölő és olykor félelmetes érzéseit.
A világ megismerésének sokféle módja van, s ezek közé tartozik az is, amit a népmesék kínálnak. A meséken keresztül érvényes tudás birtokába lehet jutni azzal kapcsolatban, hogy miként működik a világ, és milyen életfeladatai vannak az embernek. Hogyan lehet szert tenni segítőkre, mi dolgunk a bennünket veszélyeztető gonosz és ellenséges erőkkel, és hogyan lehet elgondolni, sőt megtenni valamit, amiről mindenki azt állítja: lehetetlen.
A népmeséket emberi tapasztalatok gyűjteményének is tekinthetjük, hiszen az emberismeretük is hozzájárul a hatásukhoz. A régiek nemcsak a világot akarták megérteni és megmagyarázni történeteken keresztül, hanem önmagukat és a másik embert is. Figyeltek, észrevették, megértettek - majd minden tapasztalatot mesékbe zártak.
A meseterápiában nem a mese gyógyít. Még egyetlen mese sem gyógyított meg senkit. Abban a változási, fejlődési folyamatban, valamint létezési és gondolkodási módban van a gyógyító erő, amit a mese elindít. A cselekvésre való hajlandóságban és képességben, amit a mese pusztán aktivizál. A rejtett lehetőségek meglátásában. Abban a világképben, amelynek alapja a gondolat, a szó és a tett egysége: azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.
Aki látott már mesehallgató gyereket és felnőttet, annak feledhetetlen élmény, hogy a mese hallgatói egyfajta révületben élik át a hallgatott meséket. Valószínűleg nem azon merengnek, hogy vajon igazak-e a mese állításai, hanem épp annak bizonyosságában vannak, hogy ez csakis úgy történhetett, ahogy a mesemondó mondja.
A gyerekmesék zömmel szörnyen ijesztőek. A Grimm-mesék mind! Gondolkodtál már azon, hogy vajon miért? Szerintem azért, hogy a gyerekek tanuljanak meg félni a rossztól, hogy mire felnőttek lesznek, el tudjanak vele bánni.
Facebook
Pinterest