Memetika
Minden emberi elme, amit valaha is megnéztünk - elsősorban is beleértve az ember saját elméjét, amelyet "belülről" tudunk megnézni -, nem csupán a természetes kiválasztódás, de az óriási mérvű kulturális átalakítás terméke is.
Mint a járványelméletnek nevezett teória kimondja: a gondolatok, a termékek, az üzenetek és a viselkedésminták is úgy terjednek, ahogy a vírusok.
A különcök mindig különcök maradnak - hacsak nem tudják biztosítani egyedi sajátosságaik továbbörökítését a következő generációra.
Az emberi faj tudathasadásos életet él. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely saját környezetéből furcsán kilógva kényelmetlenül érzi magát. Lehetséges, hogy ez sajátos kettős természetünknek köszönhető, lévén egyszerre biológiai és kulturális lények. A biológiai evolúció termékei vagyunk, ennek a lassú, természetes, az egyedek differenciális szaporodásával haladó folyamatnak, amelynek eredménye a populáció génállományának fokozatos kicserélődése. Ugyanakkor a kulturális evolúció is hat ránk, ezt pedig az események igen gyors, esetenként az emberi élet időtartamán belüli előrehaladása jellemzi. Bizonyos értelemben mindannyian állandó utazók vagyunk, egyik lábunkat biológiai evolúciós múltunkban vetjük meg, a másikkal óvatosan egyensúlyozunk tomboló kulturális jelenünkben. Talán az emberi élet ezen alapvető ellentmondása rejlik mai problémáink hátterében.
Egyelőre ne zavarjon minket, hogy a mémek idegélettani alapjai ma még teljesen homályosak. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor az 1950-es éveket megelőző évszázadban beszéltek a génekről. Akkor sem lehetett biztosan tudni, hogy ez az oly sokféle jelenséget kiválóan megmagyarázó fogalom létezik-e a valóságban, vagy csak egy tisztán elméleti konstrukció.
A gyermekek vallását a szülők hite határozza meg, a szülőkét a nagyszülőké, és így tovább. Ismeretelméleti szempontból az a tény, hogy azt az elképzelést tartjuk helyesnek, amit a körülöttünk élők is annak tartanak, egy óriási paradoxon, amit azonban az érintettek nem vesznek észre.
A gondolatok fertőzőek, nagy többségük ugyanis nem saját eredetű, hanem átvesszük azokat másoktól, ám ennek nem vagyunk tudatában. Azt hisszük, mi magunk jutottunk racionális mérlegelés útján egy adott véleményre, de igazából az ember genetikailag huzalozott követőmagatartásának "áldozatai" lettünk.
Egy fajhoz hasonlóan egy hitnek is ki kell bontakoznia, majd ki kell halnia a környezeti feltételek változása során. Ez egyik esetben sem szelíd folyamat.
A találmányok nem azért születnek, mert nagy intelligenciák feltalálják őket, hanem mert a technikai evolúció szintje eléri a megfelelő fokozatot.
Amikor egy újítás utánzás révén csöndben elterjed, azt bátran nevezhetjük társadalmi evolúciónak.
Az "akció" ma nem a biológiai evolúcióban folyik, hanem a kulturális evolúcióban - az internettel, az elektromos autóval, a japán szupervonattal. A kulturális evolúció sokkal gyorsabb a biológiainál.
Facebook
Pinterest