Megszokás
Az ember a legelképzelhetetlenebb dolgokkal is meg tud tanulni együtt élni.
Ha változtatsz a szokásaidon, úgy érzed majd, hogy lassabban telik az idő - és talán rájössz, hogy néhány alternatíva sokkal élvezetesebb, úgyhogy be is építed az új rutinodba.
Nincs mit tenni. Az ember együtt él a bajával, és lassan megtanulja, hogyan bánjon vele.
Szívós teremtés az ember! (...) Olyan lény, aki mindent megszokik.
Bár kiválóan el tudjuk képzelni a jövőt, azt nem láthatjuk előre, miként alkalmazkodunk majd hozzá. Hihetetlennek tűnhet, hogy idővel megszokhatjuk az életünkben bekövetkezett változásokat, alkalmazkodhatunk a sérülésünkhöz, és esetleg nem is találjuk olyan borzalmasnak, mint egykor gondoltuk.
Ahhoz, amink van, igen gyorsan hozzászokunk. Egy új kocsi vagy nagyobb ház vásárlása rövid időre valóban megdobja a jó hangulatunkat, ám hamarosan megszokjuk, és örömszintünk visszasüllyed a vásárlás előtti időszak szintjére.
Amíg jobban félünk a változástól, mint a megszokott rossztól, addig minden marad a régiben.
Bármilyen viselkedéshez, legyen az rossz vagy jó, hozzá lehet szokni. Talán ezért van, hogy akadnak emberek, akik a szippantókocsikat üzemeltetik, vagyis pöcegödröt takarítanak, vagy minőségellenőrzés gyanánt megkóstolják az állatoknak szánt eledelt a konzervgyárban.