Maraton
A különbség a mérföld és a maraton között ugyanaz, mint a különbség aközött, hogy megégeted az ujjadat egy gyufával, vagy lassan megsütnek forró szénen.
Amikor 0-ról 1-re, aztán 1,5-re, aztán 3-ra, majd 5 és 10 km-re előrelépsz, elkezdesz gondolkodni, meddig juthatsz el. Ez a fajta idióta gondolkodás vesz rá embereket, hogy felállítsák az egy perc alatt fejjel feltört tojások világrekordját (80 amúgy), és ez vezetett el engem oda, hogy elkezdjek gondolkodni, vajon végig tudnék-e futni egy maratont.
Ha futni akarsz, fuss pár kilométert! Ha meg akarsz tapasztalni egy másik életet, fuss le egy maratont!
Egy maratont (...) lehetetlen elveszíteni. Minden egyes ember, aki lefutja, győztes.
A maratoni futás esetében (...) nem igazán van jelentősége a startnak. A legtöbb futó csak lazán álldogálva várja az indítólövést. Az igazság az, hogy eleshetünk, hárman átléphetnek rajtunk, aztán felkelhetünk, és még mindig megnyerhetjük a versenyt. Nem annyira az elindulás számít, hanem a kitartás.
A kitartás kulcsa nem kizárólag a verejtékmirigyekben rejlik. Szükséges hozzá a képzelet is. A kitartáshoz egyértelmű céllal kell rendelkeznünk, és képesnek kell lennünk ezt elménkkel kiterjeszteni, azaz olyanra kell gondolnunk, ami nincs a szemünk előtt. A képzelet elhozza számunkra a jövőt, legyen az egy antilop leölése vagy egy versenycsúcs megdöntése.
Aki (...) olimpiai bajnok maratoni futó szeretne lenni, annak alaposan meg kell válogatnia a szüleit.
A futónak látszó egyén és a futó között akkora a különbség, mint a gimiben a gyógytesis és a tesi tagozatos között: csupán a ruházat azonos. A futónak látszó egyén belekezd, majd abbahagyja, amint az oldala szúrni kezd, míg a futó attól futó, hogy leküzdi a jelentkező, a dologgal együtt járó kellemetlen tüneteket. A futónak látszó egyén meg van győződve róla, hogy ő is meg tudná csinálni; a futó megcsinálja. A futónak látszó egyénnek a közismert kilométerszámon kívül nincs fogalma arról, mennyi egy maraton valójában, a futó ezt már akkor fel tudja mérni, amikor lefutja az első félmaratont. A futónak látszó egyénben tombol a versenyszellem, le akarja hagyni a másikat, a futónak kizárólag önmagával van dolga: önmagát kell legyőznie.
Minden maratoni futónak meg kell tanulnia: az egyéni csúcsteljesítményt és a túlhajtásból adódó összeomlást csak egy hajszál választja el egymástól.
Mintha két Magyarország volna: az egyik, ahol ember embernek farkasa, ahol ember és ember között áthidalhatatlanok a szakadékok, ahol egy nagyobb fékezésnél a létező legordasabb indulatok szabadulnak el a tömegközlekedési eszközökön, ahol meg tudná az egyik magyar a másikat ölni, pusztán mert az máshogy szavaz, vagy csupán mert tehetősebb, szebb, okosabb, egyáltalán: másmilyen... És ez, ez a másik ország, ahol gondolkodás nélkül lemond a tervezett idejéről bárki, ha látja, hogy ismeretlen társa segítségre, támogatásra szorul, ahol minden beérkező úgy van fogadva a célban, mintha világcsúcsot futott volna, ahol olyan megbecsülés övezi a futót, amilyenben "civil" életében esetleg születéstől haláláig nem részesül.
Facebook
Pinterest