Majmok vagyunk
A majmok óta semmit sem változtunk, persze ez a hitem elvenné a kenyeremet antropológiaprofesszorként, bár gyanítom, a bírósági szakértői munkám így is megmaradna.
Biológiai szempontból az ember csupán az emberszabású majmok egyike, akit csak a saját magunk iránti szentimentális érzelmek miatt szoktunk valamiféle egészen különálló és különleges lénynek tekinteni.
Azt kérem Öntől és az egész világtól, hogy adjanak meg valamilyen általános különbséget az ember és a majom között, amely összhangban áll a természet történetének alapelveivel. Én magam természetesen nem ismerek ilyent. (...) Ha a majmot embernek nevezném, vagy az embert majomnak, akkor az összes teológus azonnal nekem esne. Pedig talán a természettudomány szabályait követve ekként kellene eljárnom.
Hiába szeretjük bukott angyaloknak tekinteni magunkat, ha valójában felkapaszkodott majmok vagyunk.
Van bennünk valami, amit még mi magunk sem tudunk. Olyasmi, amit elfojtunk, de attól még létezik, és végül már túl késő lesz, hogy bármit is tegyünk ellene. Ez az egyetlen oka, hogy reggel felkelünk, és csak emiatt viseljük el a szemét főnököt, vért, izzadságot és könnyeket. Ezért akarjuk, hogy az emberek tudják: milyen jók, vonzók, nagylelkűek, viccesek és okosak vagyunk valójában. Féljetek tőlem vagy tiszteljetek, de könyörgöm, higgyétek el, hogy különleges vagyok! A függőségünk közös: elismerésfüggők vagyunk. Mindannyiunk közös mániája a vállveregetés, meg az aranyóra, és az a rohadt "Nagy vagy! Hip-hip hurrá!". (...) Valójában csak majmok vagyunk öltönybe csomagolva, és esdeklünk az elismerésért.
Néha arra gondolok, hogy voltaképpen még majmok vagyunk, és egymás szagához vonzódunk, ilyen alapon keressük egymás közelségét.
Az emberiség előtt még óriási út áll, amelyen egyelőre alig milliméter töredéknyit tett meg. Ősemberek, emberszabású majmok vagyunk azokhoz képest, akik utánunk következnek.