Mai világ
A munka, a robotolás talán el tudja vonni az ember figyelmét a katasztrofális helyzetünkről, de akinek jut idő meditálni, hamar bekattanhat.
A legtöbb ember egy szakma, a legtöbb ember egész nap baromságokkal foglalkozik, a legtöbb ember egy munkahely. Bemegyünk, kijövünk, robotokként viselkedünk, amennyiben rendesek vagyunk. Aki pedig nem rendes, az sem tudott ember maradni. Ez a világ bedarálja az embereket, nincs esély a kibontakozásra. Ez a világ egy őrült kombájn, kattog a világ, gépiesedik.
Meg kell találnunk a jégkorszak előtti tapasztalatokat, az algák, a szivacsok, a halak, kétéltűek, delfinek tapasztalatát. Törekedjünk a jóra, kevesebb rombolás, több építkezés.
A reklámipar erői arra kényszerítenek, hogy egyre több holmit vásároljunk meg, amire nincs szükségünk. Az élvezetek délibábjaival csábítanak, melyek eltűnnek, mihelyt közeledni kezdünk feléjük.
Ne becsüld túl a korosztályodat. Amióta világ a világ, sohasem voltak még ennyire infantilisek benne a tinédzserek, mint ebben a mi elektronikus korunkban. Panaszkodtok, jajgattok, sírtok, hogy egyéniségek akartok lenni, de csak csordában tudtok létezni.
A mai világban az elhúzódó gyermekkor, melybe az amerikai életforma kényszeríti a fiataljait, gyakran senkiföldjének bizonyul, ahol a kamasz egyszerre érzi magát elvágva a gyermekkorától és a felnőttkortól is.
A mai ember élménytársadalomban él (...). Az élménykereséssel a lakosság szélesebb rétegeinek életében is érvényesülnek olyan mechanizmusok, amelyek azelőtt hagyományosan inkább a sok szabadidővel rendelkező leisure class kiváltságaihoz tartoztak: az emberek valami átlagon felettire vágynak, tüntetően fogyasztanak (...), és olyan szórakozásokat keresnek, amelyekben van valami társadalmilag haszontalan és egyéni.
Mindig tartsd nyitva a szemed, mert a mai civilizációban célorientáltnak nevelik az embereket, hogy csak menjenek előre, és az elérni kívánt eredményre koncentráljanak, miközben lemaradnak arról, ami körbeveszi őket.
A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
A mai kor az arany középszer és az érzéketlenség kora, a lustaságnak, a tudatlanság dicsőítésének, a munkára való alkalmatlanságnak, a készen kapott eszmék és eszmények fogyasztásának a kora. Senki sem gondolkozik; ritka az olyan ember, aki valamiféle eszmét termel ki magából.
Én nem provokálok, csak nem mismásolok. A kettő nem ugyanaz. A mai társadalmi közeg arra épül, hogy sunnyogjunk. Nem mondunk igeneket, nem mondunk nemeket. Nem állunk ki valami mellett, mert azon agyalunk, hogy az hasznos-e.
A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mai kor technológiája már meghaladta az emberségünket.
Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek haszontalanságra. Egyszer csak összeroppanunk e sok fölös teher alatt.
Facebook
Pinterest