Lelki tükör
Szép vagy. Ahogy régen. Ahogy mindig. Ahogy most is. De most még szebb. Akkor is, ha bent vihar dúl, ha nem sima a víztükör, ha nem ragyog a Nap, ha... és ezért költözni kell. De most nem a belső ragyogásnak kell kiköltöznie arcodra, szemeidbe, mosolyodba. A külső ragyogásnak kell beköltöznie lelkedbe.
A tükör, azt mondják, "az örök tisztaságot tükrözi." Nem táplálja a hiúságot, és nem tükrözi a "zavaró ént" sem. A lélek mélységét fejezi ki.
A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba s fényt keres, napok, holdak, csillagok, vagy pislogó gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen.
A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe.
Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.
Ha nem tudod eldönteni, hogy jó ember vagy-e már, vagy sem, kérdezd meg szomszédaidat: ők hitelesebben megmondják minden lelki tükörnél.
A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.
A szem a lélek tükre. A szem, a tekintet hordozza az egyéniség, a személyiség legmarkánsabb jegyeit. Ha nincs szem, nincs egyéniség.
Mennyire másképp néznek ki az emberek, amikor mélyen a szemembe néznek! Mintha átváltoznának. Ha engem kérdeznek, szerintem igaz, hogy a szem a lélek tükre.
Ha a szem a lélek tükre, akkor a gyász az ajtó. Amíg csukva van, elválasztja a tudást a nem tudástól. Ha nem törődsz vele, örökre csukva marad. De ha kinyitod és átmész rajta, a fájdalom igazsággá válik.
A szem a lélek tükre, és ha Isten segítségével sikerül valakinek a szemvilágát visszaadnom, akkor rendszerint a lelkére is tudok hatni.
A szem a lélek tükre. Mindegy, milyen szín mögé rejtőzik, a lélek lángja ismerős pislákolásként ragyog fel.
Facebook
Pinterest