Legdrágább kincs
Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.
Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.
Szeresd, becézd hát édes anyukádat,
ő a földön a legdrágább kincs.
Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat,
Ha egyszer ő - Isten őrizz - nincs!...
Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom,
De kolduskunyhó lehetne tanyám,
Ha még egyszer - úgy mint te, kispajtás -
Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!...
Kincseket mutatnak... felbecsülhetetlen értékű tárgyakat. Nagyon szépek. A történelem darabjai, a múlt felidézői. Elképzelem, amikor ezek a tárgyak nem vitrinben álltak, hanem a hétköznapi élet kiegészítői voltak. Ma pedig felbecsülhetetlen értékű kincsek. Nézem őket, lenyűgöznek. Szép kincsek. De a legszebb kincs nem a szemem előtt van. Nem vitrinben. A legszebb, legdrágább kincs a szívemben van. Életem legértékesebb, legszebb része. A szívemben. Ott őrzöm. Őrizlek. Téged.
Valakinek a becsületét ellopni nemcsak azért legsúlyosabb, mert a becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért is, mert azt legnehezebb visszaadni.
Mintha száz éve ismernélek, mégis azt se tudom, ki vagy,
Amikor rád gondolok, csak a jó ugrik be, és semmilyen hiba,
Én emlékszem, hogy miket mondtál, minden szavadat elhittem,
Nekem te voltál, te vagy, te maradsz mindig a legdrágább kincsem.
Ha a világ hölgyei számára receptet írhatnék, mindegyiküknek javasolnék egy nagy adag önbecsülést és önértékelést. (...) Ha a nők igazán éreznék, hogy feleségként és anyaként megbecsülik őket, ezt a feladatot nem akarnák mindenáron felcserélni valami mással. Ha személyiségüket a férfiakéval egyenrangúnak éreznék, nem lenne szükségük arra, hogy felelősségvállalásban a férfiakkal versenyezzenek. Ha a Teremtő által nekik adományozott méltóságban tündökölnének, akkor női mivoltukat a legdrágább kincsként kezelnék, nem pedig úgy, mint egy kidobásra ítélt ruhát.
A férfinak a nőt a legdrágább kincsének kell tekintenie, egy ritka gyémántnak, amit legszívesebben a gomblyukába tűzne, hogy az egész világnak eldicsekedjen vele.
A nőnek legdrágább kincse - jó hírneve, s azért percig sem szabad megvetnie a világ ítéletét. A nőnek az illem társadalmi vallás, s a ki eretnekké válik, azt kérlelhetlenűl elégeti a közvélemény.
Facebook
Pinterest