Közöny
A közöny globalizációjának lehetünk tanúi. Terjed a konfliktusok kultúrája, ami arra buzdít, hogy csak magunkra gondoljunk, hogy szappanbuborékban éljünk, ami, bármily bájos is, elrugaszkodik a valóság talajától. Hozzászoktunk mások szenvedéséhez. "Ez engem nem érint. (...) Semmi közöm hozzá. Majd megoldják. Nem az én dolgom." De ha senki sem hibás, akkor mindenki hibás.
A közönyre egy szint fölött egyszerűen nincs mentség. Ciki, de tényleg nincs, lévén azt onnantól sötétségnek, rosszabb esetben meg kollaborációnak szokta nevezni a többnyire tisztább fejűnek remélt utókor.
A közönyösök bizonyára boldogtalanok, mert nem szeretnek senkit.
A szenvedélyek esztelenségét mindig többre becsültem a közöny bölcsességénél.
A szeretet és a gyűlölet nem ellentétesek egymással. A szeretet ellentéte a közönyösség. A gyűlölet szeretet, amely akadályokba ütközött, s ezért az ellentétes oldalára fordult.
Ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja.
Két isteni orvosság tud csak segíteni, hogy elviseljük a valóság mérgét és ne haljunk bele idő előtt: az értelem és a közöny.
Olyan nagyméretű közöny leselkedik rám, ami engem is megijeszt. Ha már nem leszek magam iránt sem önző, hova teszem magamat?
Facebook
Pinterest