Kommunikáció
A nők örök kritikája a férfiakkal szemben, hogy azok nem nyílnak meg eléggé, nem mesélnek az érzéseikről. Nos, azért nem mesélnek, mert ez a nők privilégiuma. Cseverészni, mesélni, csacsogni? Egy férfi nem nagyon szokott. Mint ahogy a legtöbb nő nem fog egy szimpla OK-val válaszolni egy üzenetre, amikor egy színes, jelzőkkel tűzdelt körmondatban is lehet. Egy csomó felesleges veszekedéstől kímélnénk meg magunkat, ha elfogadnánk, hogy a nők és férfiak másképp vannak huzalozva - egy nő keresi a kommunikációs lehetőségeket, tud is élni velük, egy férfi pedig férfiként reagál: okézza az üzenetet, és cselekszik, amikor szükség van rá.
Az emberek a legfontosabb dolgokat mindig a véletlenül elejtett szavaikkal közlik.
A jogászok lelki szemei előtt ott lebeg a csoportos perek réme, és minden más másodlagossá válik. Azt bizonygatják, hogy a jogi szakzsargon használata a kommunikáció egyetlen megbízható útja, ezáltal azonban épp a kommunikációt lehetetlenítik el.
A nagy szervezetekben egyszerűen hozzászoknak az emberek egyfajta bennfentes nyelvhasználathoz - és ezzel nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődik, amikor a szakzsargon a külső kommunikációban is megjelenik. Ez sajnos egyre gyakrabban előfordul, és a cégek kezdenek hozzászokni, hogy a nyilvánosság előtt is magukban beszélnek.
A szakzsargon használata elsősorban az empátia hiányára utal - amikor a feladó nem törődik az üzenet címzettjének felkészültségével.
A legtöbb magyarázat valójában szinonimák használatára épül, amelyek azonban sokszor semmivel sem érthetőbbek, mint a magyarázni kívánt szó.
Az üzleti életben és az állami szférában a nyelv sokkal inkább szolgál egy bizonyos célt, mint az érthető kommunikációt. Arra használják, hogy eltitkolják, összezavarják és elhomályosítsák a lényeges információkat.
A hatékony írásbeli kommunikáció titka egyszerű: beszédes legyen. Írás közben képzeljük magunk elé azt, aki majd levelünket vagy jelentésünket olvassa! Legyünk közvetlenek! Engedjük el magunkat!
A nagyszerű vezetők szinte kivétel nélkül nagyszerű egyszerűsítők, akik képesek elejét venni a vitáknak és kétségeknek az által, hogy mindenki számára elfogadható megoldást javasolnak.
Amikor semmit sem lehet nyíltan kifejezni, akkor az ember megtanulja, miként értelmezze a hallgatást.
A rossz tapasztalatokra adott pozitív válasz gyakran mélyebb nyomot hagy a fogyasztókban, mint az eredetileg elszenvedett kellemetlenség.