Kémia
Az ember ugyanolyan anyagból van, mint bármi más az univerzumban, ez az igazi paradoxon.
A vegyészeihez a komfortérzet vitt. Mert meghatározott eredményt hozol létre, előre ismert a végkifejlet, mert az anyagösszetétel sokszorosan ellenőrzött, mert mások már végrehajtották pontosan ugyanezt az eljárást. Természetesen vigyázni kell a szennyeződésekkel, a kis ingadozásokkal, melyek felboríthatják az egész folyamatot, és merőben más keletkezik. Én mindenesetre imádtam az ismétlődést, az elemi erő munkálásának tudatát, a tudomány önigazoló képességét.
Kémiai szempontból élet és halál között akkora különbség sincs, mint a desztillált víz meg a között, ami a csapból jön.
Egy egyszerű hidrogénatom semmivel sem kevésbé csodálatos, mint egy oroszlán vagy egy elefánt. Másként megfogalmazva: bármelyik ősrobbanástól a periódusos rendszerben fellelhető atomokig hosszabb úton jutunk el, mint az atomoktól énhozzám, aki itt ülök.
Kémiai építőjáték-készlet vagyunk. Endorfin, szerotonin, dopamin, noradrenalin. Hol összerázva, hol összekeverve. (...) Akár örülünk neki, akár nem, az érzelmek kémiai folyamatok eredményei. Hírvivő anyagok az agyban.
A hidrogén könnyű, szagtalan gáz, és ha elég időt adunk neki, emberré alakul.
Lúgok, savak. Ez kell a tisztasághoz.
No lám, a rendnek is van kémiája.
Az ozmózis a víz igazságérzete. Ha egy folyadékban több oldott só, cukor stb. van, mint a másikban akkor a hígabb víz felől víz vándorol a töményebbhez. Így mint a kettejüknek egyforma töménység jut, és békében élnek egymás mellett.
Facebook
Pinterest