Kedvesség
Kedvesebb kellett volna legyek. Az olyasvalami, amit sosem bán meg az ember. Azt sosem mondja senki magában, ha megöregszik: ó, bár ne lettem volna jó ehhez vagy ahhoz... az ember sosem gondol ilyet.
Amikor kedvességgel és szeretettel fordulunk mások felé - még ha nagyon finoman is -, az emberek továbbadják, és a kedvesség és a szeretet szétárad, mindenki örömére. Ezt tesszük mi emberek, képesek vagyunk szeretetet sugározni. És amikor így teszünk, érezzük a jótett hatását. Egy kicsit magasabbra emeljük a fejünket, és a szívünk csordultig telik szeretettel.
A szeretetreméltóság leginkább akkor működik, ha az ember nem gondol állandóan rá.
Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és kötelességek adják, hanem apróságok; a szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt.
A valódi kedvességet nem lehet megtanulni, nem lehet tanítani; ez a valódi, tiszta, gyermekies ártatlanság, műveltség által magasztossá emelve, ez a szép lélek kinyomata.
Az együttérző és kedves hangvétel segítségével lefegyverezhetjük a legmagasabb rangú és legagresszívebb munkatársakat is.
A kedvesség egy öngerjesztő folyamat: ha az emberek kedvesek, mások is azok lesznek.
Nincs olyan drog a világegyetemben, amitől jobban leszel ott legbelül, csak a másokhoz való kedvesség.
Egy kedves szó olyan, akár a tavaszi napsütés.