Jövő
Azon az ablakon át, amit a koronaválság nyitott a jövőre, jelenleg félelmetes a kilátás. Nincs más megoldás a gazdasági értékképzés, a demokrácia, a klíma és az egészségügy válságára, mint a progresszív politika és az európai szolidaritás. A jövő vagy progresszív, vagy nincs.
A jövőt, ami megnyílik előtte, minden nemzetnek a múltjából kell kiolvasnia.
Minden elmúló pillanat olyan, mint egy megnyíló ajtó, amelyen át beléphet az, ami még nem történt meg, az, amit jövőnek nevezünk.
A jövő azoké, akik felkészülnek rá a jelenben.
Szeretek úgy tenni, mintha a "pár milliárd év múlva" egyet jelentene azzal, hogy "soha". Egyszerűen nem vagyok hajlandó az ennyire a jövő ködébe vesző eseményekkel foglalkozni. Túl sok felfoghatatlan dolog történik ennyi idő alatt.
Nem tudom megjósolni, melyik irányba kanyarodik majd a jövő. Ám ha alapvetően és egyáltalán nem hiszünk benne, akkor csak egy dolog biztos, mégpedig hogy inkább szörnyűséges lesz, semmint csodálatos. (...) A klímaváltozás nem a jövő zenéje - a jelenben zajló folyamat, amelyet mi hoztunk a saját fejünkre, mert nem hittünk a jövőben.
A jövő nem valami végkifejlet vagy ellipszis, nem is álomszerű, zenés, feketébe sötétülő végefőcím, hanem az előttünk álló napok sokasága. Az egyetlen biztosíték arra, hogy ezek a napok érjenek is valamit, az lehet, ha elképzeljük, milyennek szeretnénk őket, és elhisszük, hogy eljöhetnek, miközben azon munkálkodunk, hogy valóban el is következzenek.
Az, hogy milyen jövőre számítasz, a múlttal kapcsolatos gondolataidból fakad. A jövőd olyan lesz, mint a múltad, ha továbbra is olyanok a gondolataid, mint amelyek a múltadat teremtették. Ha megváltoztatod a gondolataidat a múltról, akkor megváltoznak a gondolataid a jövőről is, és ezzel jobb jövőt teremtesz. A jövőd egy történet, amelyet te teremtettél, akárcsak a múltad.
A jövőről való spekuláció egyszerre utópikus és disztópikus, tele van nagy ívű ábrándokkal és félelmetes veszélyekkel.
Facebook
Pinterest