Iskolakezdés
Az iskolázás első néhány éve kulcsfontosságú. Ez az az időszak, amelyben a legtöbb gyerek betörik, és elveszti saját akaratát. Ez az az időszak, amelyben megtanulja, hogy az ő kíváncsisága nem érdekes, hogy mások döntik el, mit kell tanulnia.
Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni.
Az iskola az egy különös bolygó. Az iskolában minden másképp van. Például az időszámítás. Az év itt szeptemberben kezdődik és júniusban ér véget, vagyis mindössze tíz hónap. Egy hét csupán öt napból áll. (...) A tízperc sem tíz perc, hanem tizenöt, Sőt, a harmadik tízperc az húsz perc! Az iskolában a rossz dolgok mindig rövidebbek, mint a kinti világban, de a kellemesek kicsit hosszabbak.
Gyerekkorában az ember minden évben más személyiség lesz. Ez általában ősszel következik be, iskolakezdéskor, amikor elfoglalja a helyét a következő osztályban, és maga mögött hagyja a nyári vakáció zűrzavarát és letargiáját. Akkor a legszembetűnőbb a változás. Később már összemosódnak a hónapok és az évek, de a változások attól még folytatódnak. A múlt hosszú ideig könnyen és látszólag automatikusan hullik le az emberről, örökre. A jelenetei nem is annyira eltűnnek, mint lényegtelenné válnak. És aztán jön egy hirtelen kanyar, és ami már rég elmúlt és lezárult, újra a felszínre tör, figyelmet követel, kezdeni kell vele valamit, bár nyilvánvaló, hogy a világon semmit nem lehet már kezdeni vele.
Micsoda képmutatás azt várni a gyerekektől, hogy fehér ingben ünnepeljék a nyaralás végét és az iskola kezdetét?