Író
Az ember olyan, mint egy zongora. Érik a hatások, ütik a billentyűket, és ebből jönnek elő a különféle harmonikus vagy kevésbé harmonikus hangzások. Aki író, az eleve arra van hangolva. Én ha írok, kemény munkával át kell hangolnom magam.
Ha boldoggá akarunk tenni egy írót, három csalhatatlan módszer áll a rendelkezésünkre, éspedig - a hatásosság növekvő sorrendjében: 1. Közöljük vele, hogy olvastuk egy könyvét. 2. Közöljük vele, hogy olvastuk minden könyvét. 3. Kölcsönkérjük tőle a következő műve kéziratát, azzal, hogy el akarjuk olvasni. Az 1. sz. módszerrel kivívjuk a tiszteletét; a 2. sz.-val kivívjuk a bámulatát; a 3. sz.-val végképp beszállásoljuk magunkat a szívébe.
Legyünk megértők a fiatal írókkal, akik mindaddig fiatal írók maradnak, amíg a helyüket keresik a társadalomban, általános érvényűnek tartják a közérzetüket, jogosaknak az igényeiket, és megváltoztathatónak a világot. S ha a viselkedésüket olykor barátságtalannak érezzük, elég, ha megsúgunk nekik egy titkot: ne tévessze meg őket, hogy a látásunk megromlott, a járásunk lassú, és a hangunk öreges. Ez csupán a látszat. Mi is mindannyian fiatal írók vagyunk.
Az írói lét egy folyamat, amit maga az író sem tud mindig irányítani - esetenként maga is meglepődik.
Minden író ember gyűjtöget: mondatokat, arcokat, párbeszédeket rakosgat el, helyszíneket rögzít.
A jó írók attól jó írók, hogy érdekes a személyiségük. Lehet, hogy részegesek, drogoznak vagy kibírhatatlanok, de egy mindegyikre igaz: különleges személyiségük van. Másként hogyan tudnának ennyire érzékenyek lenni a világra?
Facebook
Pinterest