Individualizmus
A demokráciák kibontakoztatják a személyiséget, azt mondják, legyél, aki vagy! Ez a nevelési paradigmájuk, melynek révén a valóban hatékony közösségek az individualista államokban jönnek létre. Az olyan kollektivista államok, ahol a hangzatos törekvések mögött a "kaparj, kurta, neked is jut" elv rejlik, tehát csalunk, lopunk, miközben eljátsszuk a közösségi embert, törvényszerűen alulmaradnak.
Az ember csupán egy kirakójáték darabja, s minden mozdulatával befolyásolja más darabkák helyzetét. Éppen így - fokról fokra - jelenhetett meg az értelem magja a történelem előtti emberben. Mindannyian individualisták vagyunk, míg fel nem ocsúdunk belőle.
A demokrácia értelme, célja nem más, mint mindennemű állami abszolutizmus individualisztikus korrekciója. Igazság, igazságosság az egyéni erkölcs koronaékszerei, s ha összeütközésbe kerülnek az állam érdekeivel, olykor még államellenes hatalmak színében is feltűnhetnek, holott valójában az állam magasabb, mondjuk így: földöntúli javát tartják szem előtt.
Bár az amerikaiak hirdetik, hogy ők a legindividualistább nép e földtekén, szerintem mi is jó eséllyel pályázhatunk a címre. Elvárjuk, hogy a körülmények alkalmazkodjanak az elvárásainkhoz, mi semmihez és senkihez nem vagyunk képesek alkalmazkodni.
Minél individuálisabb egy társadalom, annál jobban élvezik az életet polgárai.
Rendkívül rossz szolgálatot tesz gyermekének az az anya, aki önmagát igyekszik megtestesíteni a gyermekben anélkül, hogy egyszer is figyelembe venné, hogy a gyermek nem csupán afféle toldaléka, tőle függő teremtmény, hanem új és individuális lény, gyakran olyan jellemmel felruházva, amely alig hasonlít a szülők jellemére, sőt adott esetben riasztóan idegenszerűnek látszik.
Túlságosan individualista vagyok ahhoz, hogy hagyjam magam begyömöszölni egy mindenkit egy kalap alá vevő és meglehetős gyűlölettel emlegetett hímnem többes számába. Rám ne következtessen abból, hogy milyen a többi férfi. Ez sértő rám nézve, méghozzá nagyon!
Az élet nem arról szól, hogy egy klón legyél. Inkább arról, hogy legyen saját, individuális stílusod. Hogy legyenek álmaid, amikben hiszel. Ne foglalkozz azzal, hogy más mit mond.
Éppen az a legborzasztóbb az iparosodásban, hogy szükségszerűen menekülni kell belőle. Minden olyan rendszerben, amely tömegeket hív életre, az individualizmus az egyedüli kiút.
Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényű. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.
Facebook
Pinterest