Imádkozás
A tévéhez antenna és adás kell, ám néha rossz az adás. Nem tudjuk, miért, de olykor egyszerűen nem működik. Ugyanígy van, amikor imádkozunk. Isten olykor erős, világos jelet küld nekünk. Jól átjön. Érezzük az összeköttetést, rá vagyunk hangolódva, közvetlen a kapcsolatunk. Máskor viszont legfeljebb annyit mondhatunk: "Nem megy, de legalább megpróbáltam."
Az istenek túl elfoglaltak ahhoz, hogy meghallják az imáinkat, de a szellemek... a szellemeknek nincs egyéb dolguk, mint várni és kóborolni, kóborolni és várni, és mindig meghallják a szavunkat.
Mielőtt megítélünk valakit, meg kell hallgatni az imáit. Az ember csak így tudja valóban megismerni a másikat.
Az ima ne kérések sora legyen, hanem alkalom a megértésre! Imádkozás közben lelkünket kitárva várunk arra, hogy valaki gondolatokat suttoghasson a fülünkbe. Ez a valaki Isten.
Az ima intelligenciák találkozása. Nem személyes kérések alkalma, hanem a spirituális és bensőséges összekapcsolódásé, amikor a bennünk élő lélek és lényünk legmélyebb és legbensőbb része szent, őszinte és szívből jövő módon szól Istenhez, kifejezve szívünk és elménk legmélyebb kívánságait.
Azzal a mantrázással, amit sokan imádkozásnak neveznek, ami meg nem értett és át nem élt szavak, mondatok halmazából áll, és amiket oda sem figyelve elhadarsz, nem biztos, hogy oda jutsz, ahová szeretnél. (...) A valódi ima a szívből jön, és egy egész más minőséget képvisel. Úgy hívják, egész egyszerűen: hála.
Semmi kifogásom az égi hatalmakkal folytatott konstruktív párbeszéd ellen, de azt hiszem, hogy azért nem muszáj állandóan rajtuk lógni.
Isten (...) nyilván nem nézi jó szemmel a hébe-hóba imádkozókat, ahogy az ember a cigit tarhálókat sem bírja.
Isten tisztelete majdnem olyan haszontalan, mint a nap imádata: imák és könyörgések nem használnak egyiküknél sem. Isten hatalmas és elérhetetlen, egy teremtő, akinek már nincs mit teremtenie, egy atya, aki már évekkel ezelőtt elvesztette érdeklődését a gyermekei iránt.
Az ima köszönet és kérés, hála és könyörgés. Nem úgy néz ki a világ, mintha az imák meghallgattatnának, mintha meghallgattattak volna. Nemigen imádkoznék, ha hinnék is.
Az emberek csak azért imádkoznak, hogy nekik jobb legyen, és a másvilágon, ami (...) nem is létezik, el ne kárhozzanak? Nem volna jobb a jót önmagáért, és nem a vallás kényszere és félelme alatt cselekedni?