Ilyen a világ
Ilyen a világ. Már nem beszélhetünk a személyes találkozás varázsáról. Ha tetszeni akarok valakinek, nem megyek el új göncöt venni, nem csináltatok új frizurát, hanem frissítem a profilomat. Ez a helyzet, és kész.
Ilyen a világ: mindenki úgy beszél, mintha mindent tudna, és ha van merszed kérdezősködni, kiderül, hogy nem is tudnak semmit.
Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg,
Hogyha összeér az övé, meg a te térded.
Akkor már érted, akkor majd érzed:
Egy pillanat alatt összerak és szétszed.
Van pár szép seb itt a hátamon,
Van pár szép év itt a vállamon.
Vele jó volt, előtted is vállalom,
Veled jó, mert itt vagy és átkarolsz,
Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz,
Én meg rád, akár egy táncház.
Pördülök veled, nézd derekad hozzám,
Ha könyv volnál, százszor újralapoznám.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsátok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
Minden egy és az egy mindenben megtalálható. Az egy a sokban és a mindenben is benne van, és a minden az egyben is fellelhető. A sokat általában túlbecsülik, de ilyen a világunk. Az egyet alábecsülik, pedig az felel meg Istennek.
Facebook
Pinterest