Gyógyulás
Önök szívesen élnének lélegeztetőgépen, ha úgy tovább élhetnének? Mit tartanak a legfontosabbnak: az idő mennyiségét, vagy inkább a minőségét? Mindkét döntés komoly és bátor, de mindig magunknak kell döntenünk. Ez igaz életünk végén és bármikor, amikor orvosi kezelésre kerül a sor. Aki babát vár, akar-e genetikai szűrést? Jó-e térdprotézist kérni, vagy sem? Otthonában vagy klinikán történjen-e a dialízis? A válasz: attól függ. Melyik gyógymód segíti elő, hogy úgy éljen, ahogy szeretne? Remélem, eszükbe fog jutni a kérdés legközelebb, amikor dönteni kell az orvosi rendelőben. Ne felejtsék el, hogy mindig van választás és mondhatnak nemet egy kezelésre, ha úgy ítélik, hogy nem jó önöknek.
Mint minden betegség, minden gyógyulás is rendkívül rögös, egyéni és összetett út eredménye.
A gyógyuláshoz kevés az a terapeuta, aki rajtam segített, vagy az orvosom, vagy a természetgyógyászom, hiszen az adott beteg is legalább ugyanannyira kell hozzá. A hozzáállása, a hajlandósága, az elszántsága és a megértésre, az elfogadásra való képessége.
Ne várjátok, hogy ugyanaz az orvos vagy ugyanaz a lelki terapeuta, netalán ugyanaz az alternatív szer ugyanúgy képes működni másnál, mint nálam. Nem tesz csodát sem az én orvosom, sem az én terapeutám, sem azok a szerek, amiket beszedtem. A gyógyulás elsősorban rajtunk múlik, ezt pedig úgy értem, hogy a legeslegjobban mi kellünk hozzá.
Légy türelmes magaddal! A gyógyulás nem rövidtávfutás, hanem maraton; nem egy hatalmas ugrás, hanem kis lépések sorozata.
Ha valaki a szíve legmélyén nem akar meggyógyulni, akkor nem is fog. Lehet bármilyen nagy tudású az orvos, aki kezeli. Minden belül dől el.
Tévhit, hogy a súlyos testi betegségeket mindig le tudjuk győzni, sőt ez az elképzelés veszélyeket is hordoz magában, hiszen teret ad annak, hogy a küzdelmet elveszítő beteget hibáztassuk.
Sok olyan tényező van, ami javítja a betegek életminőségét, illetve elviselhetőbbé teszi a betegséggel járó szenvedéseket. Ha a beteg értelmet talál a betegségében, és céljai vannak, az erőt ad neki, hogy végigcsinálja, kibírja mindazt, ami a betegséggel, annak kezelésével jár.
Ha a beteg nem képes önmaga legfőbb gyógyítóját felismerni önmagában, akkor hiába is bízik a gyógyszerekben. Ha pedig felismerte, akkor bármely kívülről kapott szer csodaszerként fog hatni, még a végzetesnek gondolt bajokra is.
A betegség mindig hagy egy kis reményt. Valaki mindig akad, aki kigyógyul. Ezerből egy.
A mosolygós ember sebe gyorsabban gyógyul. Ilyenkor az immunitás megváltozik, a szervezet minden reakciója más. Ez az az állapot, amikor úgy állsz az élethez, hogy a pohár félig tele van, és nem azon siránkozol, hogy úristen, a pohár félig üres.
Facebook
Pinterest