Gyermekvers
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép,
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Sárkány leszek, tűzokádó,
nem kell nekem avokádó.
Én királylányt reggelizek,
nem is egyet, hanem tizet!
Nem szégyelled magadat?
Nem pirul az orcád?
Elmész innen a fenébe,
bújj a bagoly fenekébe,
a hét meg a nyolcát!
Szent karácsony éjszakája...
táncot jár a gyertya lángja.
Szól a csengő: csingiling.
Karcsú fenyő ága ring.
Kicsi vagyok, alig látszom,
Nem tanulok még, csak játszom:
De tudom a mondókámat:
Isten áldja meg mamámat!
Újra itt az új esztendő,
Új reményű szebb jövendő,
S újra itt van, jót kivánva,
A nagyapa unokája...
Öreg apó, ifju lányka,
Ó-év, új-év egymást váltja.
Édes anyám, névnapodra
Szivem égő csipkebokra
Egy óhajtást világit:
Élj boldogan sokáig!
Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy ezután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.
Hímes tojás,
bársony barka,
aprócska a
nyuszi farka,
(...)
ám ez cseppet
sem zavarja,
hogy aprócska
az ő farka,
de a füle
hosszú ám,
szép húsvétot
kis komám!
Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a húsvét is közeleg.
Édesanyám, köszöntelek
most e meghitt ünnepen,
azt kívánom most és mindig,
mindig maradj meg nekem.
Facebook
Pinterest