Gyermekvers
Porcukorral tele zsákom
kihasadt egy jeges ágon,
szánom fennakadt a vámon -
nem jöhetek. Szánom-bánom.
Kiszakadt egy felhő,
hullik már a hó.
Jégcsap tűvel varrja
a jó Télapó.
Akárhogy is varrja,
csak nagyobb lesz rajta
az a szakadás,
meg is unja egykettőre
a foltozgatást.
Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.
Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
(...)
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!
Ebihalból nem lesz más,
csak béka, még ha
bálnává válni volna is szándéka.
Zúzmarás a december,
Örülhet a hóember.
Hófehér a pocakja,
Óriási hólabda.
Hópocakján hófeje,
Seprűt tart a jobb keze.
Kavicsszem és kavicsszáj,
Répaorrán kismadár.
Csingilingi, szól a csengő,
gyertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.
Isten hozott hozzánk, kedves öregünk!
Ó, mennyi szépet s jót hozál mi nékünk!
Áldott a lépésed,
Az érkezésed,
Kedves Mikulás,
Drága Mikulás!
Hogyha egyszer kis bimbóból
Szép virággá érek,
Kibontom a szirmaim és
Jó anyámra nézek.
Amikor majd legszebb leszek,
Megcsodál a világ,
Édesanya gyenge lesz már,
Hervadozó virág.
Egy napon majd elbúcsúzunk,
Lehullik a szirma,
Én pedig csak búslakodom,
Harmatcseppet sírva.
Anya, anya, édesanya,
Nem ölel úgy senki más,
Anyák nélkül mit sem érne
ez a kerek nagyvilág.
Anyák napi műsor
lesz az óvodában.
Sorba állunk szépen
ünneplő ruhában.
Szavalunk sok verset
most jönnek a dalok,
felkészültünk mi is,
akárcsak a nagyok!
Édesanyát látom,
ott ül a sor szélén,
mosolyogva tapsol
műsorunknak végén.
Kicsordul a könnye,
elszorul a torka,
tudom, mire gondol,
pedig nem is mondja.
Arra gondol, érzem,
milyen ügyes voltam,
életébe mennyi
boldogságot hoztam!
Nem szólok egy szót sem,
átölelem inkább,
így kívánok némán
boldog anyák napját!
Mondd el, Anya, milyen volt, míg
szíved alatt voltam,
Gömbölyödő pocakodban
sokat forgolódtam?
Mondd el, Anya, milyen volt a
születésem napja,
Gondoltad, hogy ilyen hamar
megnövök majd nagyra?
Facebook
Pinterest