Gyerekvállalás
Néha úgy érzem, perifériára szorultam. Elmegy mellettem az élet, mindenki babákkal, gyerekekkel veszi körbe magát, mindenkinek más lesz a prioritás, én meg itt ragadtam, mint valami furcsa különc, aki lehet, nem is jó semmi fontosra. Furcsa innen figyelni az élet menetét, olyan, mintha a sor mellett menetelnék.
A gyerekekkel pontosan ugyanaz a helyzet, mint a felnőttekkel, némelyikük szeretetre méltó, a legtöbbjük kiállhatatlan. Jó lenne tehát, ha válogathatna az ember, de a sajátjait nem választhatja meg, azt kell elfogadni, akit az Úr és a feleséged adott. Na igen... én pedig nem vagyok híve a szerencsejátékoknak, tudhatod. Főként, ha ilyen nagy a tét.
A gyermekvállalás annyira személyes, csak az egyes emberhez, legbelső érzelmeihez és élethelyzetéhez kötődő ügy, hogy ebbe kívülről senkinek sem lehet semmiféle beleszólása. (...) Ha vállalunk gyereket, magunk és az ő boldogságáért tegyük, ne pedig valamiféle rokoni elvárásra vagy a népesedési statisztikák hatására!
A világ összes beteljesületlen álma sem ér fel azzal, hogy életedet odaadhatod akár csak egyetlen csodálatos gyermekért.
A gyermekvállalás mindig hatalmas kockázat. Talán egészséges gyermek születik, akinek később szívbetegsége lesz, vagy cukorbetegsége, vagy valami kábítószer-függősége. Talán összetörik a szívét, vagy elvetél, vagy háborúban veszíti el a férjét. Ha csakis olyan gyermekeink születhetnének, akiknek soha semmi nehézsége nem lesz az életben, akkor bizony soha nem születnének gyermekek.
Európa, Japán, Oroszország és Kína mind demográfiai összeomlás előtt állnak. És úgy fest, hogy jellemzően a gazdagabbakat érinti mindez - vagyis a vagyon, az iskolázottság és a vallástalanság egyaránt szerepet játszanak az alacsony születési ráta alakulásában. Mindhárom tényező alacsony születési rátákkal korrelál. Nem azt mondom, hogy csak az okos embereknek kellene gyereket vállalniuk. Csak arra utalok, hogy az okos embereknek is kellene gyereket vállalniuk. Legalább fenn kellene tartaniuk az egyedszámukat - legalább elérni a csoport reprodukciós szintjéhez szükséges rátát. És az a helyzet, hogy úgy veszem észre, sok rendkívül okos nőnek pontosan nulla vagy egy gyereke van. Ez pedig, azt hiszem, nem túl jó így.
Gyereket vállalni olyan, mintha egy tetkót rakatnál a homlokodra. Mielőtt fejest ugranál a dologba, jobb, ha tuti biztos vagy benne, hogy tényleg ezt akarod.
Elegen vagyunk a világon. Egy újabb gyermek vállalása nem garancia arra, hogy bármi is jobb lesz, de egy szenvedő gyermek örökbefogadása (...), az már valami.
Számomra a gyermekvállalás igazi rendeltetésének semmi köze a fajfenntartáshoz, a túlélés parancsoló szükségszerűségéhez, inkább arra szolgál, hogy lezárjuk saját gyermekkorunkat. A családalapítással újra megtapasztalhatjuk mindazt, amit gyermekfejjel éltünk át, de most már érettebb nézőpontból.
A gyereket az embernek tevékenyen kell akarniuk, sőt, vágyniuk kell rá. A gyerekvállalás nem az ambivalens érzelműeknek vagy szenvteleneknek való.
A gyerekvállalás életünk legnagyobb teljesítménye, és jelentősége messze meghaladja a mi életünket.
Noha már javában alkotóéveimet taposom, mindeddig szándékosan gyermektelen maradtam, biológiai forrásaimat olvasásra, írásra, kutatásra, barátok és diákok támogatására, körben kocogásra pazaroltam, és közben elhanyagoltam a legfőbb parancsot, génjeim terjesztését. A darwini normák szerint én egy szörnyű tévedés vagyok, szánalmas vesztes (...). De nekem jó így, és ha génjeimnek nem tetszik, ugorjanak a folyóba.
Facebook
Pinterest