Gyanakvás
Méreg a gyanú -
Az íze nem is undok eleinte,
De ha kissé megbolygatta már a vért,
Úgy lángol, mint a kénbányák.
A gyanú szemének homály kell és sötétség, mint a bagoly szemének; az a világosságban nem jól lát.
Ha gyanú férkőzik valakinek a szívébe, az olyan, mint valami lassan ölő méreg.
Kérlek, ne vedd sértésnek a gyanút:
Magamat védem vele. Efelől még
Igaz lehetsz.
A gyanúval a legnehezebb vitatkozni, főleg, ha az teljesen alaptalan.
A gyanú megbetegít, a bizalom meggyógyít.
Utálom a gyanakvást. Talán éppen azért, mert érzem, hogy túl gyakran elfog. Pedig sokkal inkább csalódni vagy akár becsapódni kéne - ezek emberi dolgok. Hanem gyanakodni: közönséges.
A bizalmatlanság néha jobb tanácsadó a vak bizalomnál, a gyanakvás olykor buktatóktól ment meg s maga a félelem voltaképpen vészreakció, amely az életet menti. Olyan, mint a láz vagy a fájdalom: jelzi a veszélyt, és védekezésre késztet.
Inkább hiszékeny vagyok, mint gyanakvó, még ha becsapnak is. Mert ha hiszékeny voltam és becsaptak, egy pillanatig szenvedek, de a gyanakvás egy életen át gyötri az embert.