Gonoszság
A gonoszság ugyanonnan tör fel, mint a sarokba szorított állatokból a támadási kényszer.
Azért, mert a gonosz ellen harcoltok, még nem vagytok mindjárt jók! A jó és a gonosz egymás ellenségei, de igen közel is lehetnek egymáshoz.
Az emberi gonoszságban nagyon is hiszek (...). Nem a hétköznapi rosszindulatra gondolok, amit mindenki megtapasztal az életében. Én arra a jeges űrre gondolok, amit néhány lélek maga körül teremt, és nincs az univerzumban olyan hideg és üres hely, mint ez. Én úgy vélem, ez a gonosz. Nem valami, hanem valaminek a hiánya. Az isteni hiánya; elégtelenség, valami különös zsugorodottság. Nincs semmi, amit adhatna, hiszen ő maga a hiány. Ezért inkább mindig csak elvesz, mintha érezné, hogy nem egész. És ha az ember találkozik vele, soha nem ússza meg sebek nélkül.
Elég egy kis gonoszság, és ember az embernek pokla lesz. És elég egy kis szánalom, némi nagylelkűség, és az ember a másikban találja meg a paradicsomot.
Egyformák vagyunk mi, emberek, de viselkedésünkben azért vannak különbségek. Az egyikünk aljasabb, mint a másik.
Ha létezik gonoszság a világban, akkor az az emberek szívének legmélyén lakozik.
A szépség átok, elfedi előlünk a valódi szörnyetegeket. Sőt, azt sem látjuk miatta, hogy a valódi szörnyetegek nem az ágyunk alatt rejtőznek, hanem a fejünkben.
Facebook
Pinterest