Gének
A répától a dohányfüstig minden, ami a szervezetünkbe kerül, hatással van a bőrünkre is. A testmozgás jót tesz, a stressz árt a bőrnek. A lakóhelyünk is fontos szerepet játszik: talán nem meglepő, hogy aki közel él a természethez, annak egészségesebb a bőre, mint aki egy szennyezett levegőjű nagyvárosban lakik. Feltételezések szerint bőrünk állapotát 75 százalékban az életmódunk határozza meg - mindössze 25 százalékban függ a génjeinktől.
A gének nem Marionett-bábuként mozgatnak bennünket, hanem inkább ösztökélnek vagy óvnak bizonyos cselekedetektől.
A gének és a környezet szoros versenytársai egymásnak. Mondhatnánk, hogy arra sodródunk, amerre a génjeink terelnek bennünket, de ez nem jelenti azt, hogy előre meg van írva, hogy ilyen vagy olyan ember lesz belőlünk.
Az evolúció az élet egészét egyetlen szerszámmal kovácsolta: a tévedéssel.
A gének nem a szervezet főparancsnokai, hanem inkább olyanok, mint egy billentyűzet, amelyen a szervezet játszik.
A gén terjedni akar, s teljesen mindegy, hogy az mennyire "jó" a fajnak vagy akár az egyednek.
A szocializáció és a tréning is jelentősen módosíthatja a genetikai késztetést, de az alapvető különbségeket teljesen nem törölheti el.
Lehet, hogy örökölünk néhány béna gént, de azok nem feltétlenül kapcsolnak be. Olyan ez, mintha egész életünkben cipelnénk egy kézigránátot, ám soha nem húznánk ki a biztosítószeget.
Hasonlítsuk az emberi test mintegy 20 ezer génjét egy több ezer kötetes állománnyal rendelkező könyvtár összesített információmennyiségéhez! E DNS-könyvtár valamennyi könyve mondatokba rendezett szavakból áll. Ezek a DNS-mondatok a gének. Az egyes mondatok tovább szerveződnek bekezdésekké és fejezetekké. Ezek a rendkívül pontosan összehangolt és együttműködő genetikai egységek megfelelői, amelyek még magasabb szinten a könyveket, a fölött a könyvtár egyes részlegeit (a szöveteket, szerveket stb.) alkotják. És itt jön a lényeg: a könyvtárba látogató olvasó átfogó élményanyagát nem csupán a polcokon lévő könyvek összessége határozza meg. Az olvasót más és más benyomások érhetik attól függően, hogy mikor látogat el a könyvtárba, ki kíséri el, mely részlegeket keresi fel, a könyvtár mely részei tartanak nyitva vagy zárva az adott időpontban, és milyen könyveket emel le a polcokról. Egyszóval az, hogy mit olvas el az olvasó, vagyis hogy mely gének fejeződnek ki és melyek nem, a biológiai és környezeti impulzusok roppant összetett kölcsönhatásain múlik. A lehetőségek végtelenek, és a környezet hatásai nélkülözhetetlenek a folyamatban.
A génjeink befolyásolják, hogyan boldogulunk környezetünkben, a környezet viszont hatással van rá, hogy DNS-ünk mely elemei fejeződnek ki, és melyek nem. Viselkedésünkkel és azzal, hogy mennyire hatékonyan tudjuk célirányosan szabályozni a figyelmünket, magunk is alakítjuk azt a környezetet, amely végül visszahat ránk.
A gének nem képesek minden lehetséges helyzetre előrehuzalozott megoldást kódolni, ezért létrehoztak egy tanulógépezetet, az agyat.
Az egyik legvégső fék a saját genetika: aki túl mohó és túl sokat vesz el, anélkül, hogy adna, az önmagát fosztja meg saját élete alapjától, és kihal.
A kedvezőtlen génkonstelláció nem okvetlenül jelent kivédhetetlen sorsot. Észszerű életvitellel, amibe az egészséges táplálkozás is beleértendő, jócskán befolyásolhatjuk vélt genetikai sorsunkat. Ugyanígy egy kedvezőtlen, oktalan életmóddal megerősíthetünk egy korai, rossz programozást, vagy elronthatjuk szerencsés genetikai adottságainkat.
Facebook
Pinterest