Futás
Nem vagyok született futó. Ha le kellene írnom a saját stílusom, azt mondanám, hogy az az ember mozog így, akit meglőttek már, de még nem terült el a földön. Az egyedüli különbség, hogy a meglőtt ember jobb fizikai kondícióban van, mint én futás után.
Közöttünk járnak. Úgy néznek ki, mint bárki más, úgy viselkednek, mint bárki más, és ők is rossz fajta szemetet tesznek a szelektív szemetesbe, mikor a normál szemetesben már nincs hely, akárcsak bárki más. Egy nem-is-annyira-titkos közösségről van szó, amely nem rejtőzik túlságosan, akárcsak egy alvó terroristasejt. Leszámítva, hogy ezeknek az embereknek az egyetlen bűnük, hogy korán kelnek és beleférnek a ruháikba. Ők... a futók.
A különbség a mérföld és a maraton között ugyanaz, mint a különbség aközött, hogy megégeted az ujjadat egy gyufával, vagy lassan megsütnek forró szénen.
Amikor 0-ról 1-re, aztán 1,5-re, aztán 3-ra, majd 5 és 10 km-re előrelépsz, elkezdesz gondolkodni, meddig juthatsz el. Ez a fajta idióta gondolkodás vesz rá embereket, hogy felállítsák az egy perc alatt fejjel feltört tojások világrekordját (80 amúgy), és ez vezetett el engem oda, hogy elkezdjek gondolkodni, vajon végig tudnék-e futni egy maratont.
Ha futni akarsz, fuss pár kilométert! Ha meg akarsz tapasztalni egy másik életet, fuss le egy maratont!
A futás szépségét részben az adja, hogy szinte semmilyen felszerelés nem kell hozzá.
Az elmúlt néhány évben a futócipők valamiért fluoreszkálóak és rikító színűek lettek: úgy tűnik, ugyanazok az emberek tervezik őket, akik a fényes, narancssárga mellényeket az útmunkásoknak.
Bármennyire könnyű is gyűlölni a hegyeket, jót tesz, ha ezeken futunk. Először is, mert rövid intervall futásoknak felelnek meg, és kényszerít a tempó, az intenzitás stb. változtatására. Másodszor pedig szinte akármilyen nagyobb versenyen indulunk, vagy akármerre futunk hosszabb távot, a hegyeket nem kerülhetjük el. Ha most mégis elkerüljük őket, később sokkal rosszabb lesz találkozni velük - ugyanúgy működik ez, mint a fogorvossal és társaikkal.
A futóknak vannak jó és rossz futásaik - mindenféle különösebb ok nélkül. Még a profi futók is tudomásul veszik, hogy vannak napok, amikor egyszerűen nem megy nekik. Ha ezeknek a precízen hangolt gépeknek is lehetnek rossz futásaik, akkor egyáltalán nem meglepetés, hogy nekünk, rosszul hangolt nem-gépeknek is vannak. A lényeg: ne okozzanak csalódást a rossz futások. Egyetlen futásteljesítmény nem jelent többet annak az egy futásnak a teljesítményénél.
Bármilyen nehéz is, kényszerítsük ki magunkat az ajtón! Még ha a tervezettnél rövidebb táv vagy lassabb tempó lesz is a vége, sokkal többet teszünk így, mintha semmit nem tennénk. Ha időeredményben vagy távolságban nem is érjük el a felállított célt, legyőztük a lustaságunkat, és ez már önmagában is nagy szó.
A futás a legnagyszerűbb hasonlat az életre, mert annyit veszel ki belőle, amennyit beletettél.
A test magáért beszél, jelzései egyértelműek és erőteljesek, elmondja, hogy mi tesz boldoggá, mi szomorít el, hogyan kezeled a feszültséget, miként reagálsz arra, ha valami feldühít. Görnyedt testtartásod elárulja, mekkora súly nehezedik a válladra ezen az amúgy is ködös, nyirkos hétfő reggelen. A ma lépteinek könnyedsége fakadhat egy tegnapi jó hírből. A futásod kifejezheti, hogyan mozogsz a világban, vagyis hogyan boldogulsz a hétköznapokban, a magánéleti és munkakapcsolataidban. Sietősen fogsz hozzá a feladataidhoz, de hamar elfáradsz? Következetes vagy, egyenletes sebességet diktálsz magadnak, ám nem tudsz elengedni dolgokat, akkor sem, ha muszáj? Vagy csak a célszalag lebeg a szemed előtt, és elfelejted, hogy az is fontos, hogyan futsz?
Ha elég messzire futsz önmagadba, olyan érzésekbe futsz bele, amelyekről sosem gondoltad, hogy megvannak benned.
Facebook
Pinterest