Forradalom
Forradalom akkor lesz, amikor az elnyomó osztály már nem tudja, az elnyomott osztály pedig már nem akarja fenntartani a status quót.
A forradalmárok nem jók, nem az emberekre figyelnek, csak arra, hogy megváltoztassák a világot, bármi áron is.
A költészet és a forradalom összetartozik. Az ember, a szellem, a költői érzés totális megváltozása nélkül nem kerülhet sor igazi forradalomra.
Amikor egy ország a sajátjai ellen indít tankokat, és ártatlan életek millióit dönti romba, senkinek nincs kedve a kormányhoz fordulni segítségért.
A forradalmaknak az a természetük, hogy nem lehet őket leverni. Ha itt levered, kipattan máshol és máskor, s ott győz. A forradalom mindig győz.
Nincs olyan ember, aki egyedül létre tudna hozni egy rendszerváltást. De egyetlen hang elég lehet arra, hogy beinduljon az a láncreakció, amely aztán mindent mozgásba hoz - feltéve, ha ez a hang elég erős.
A forradalmak általában kiszámíthatatlanok. Az előrejelzett forradalmak nem történnek meg, mert azok ellen felkészülnek a hatalmon lévők.
Minden forradalom egyetlen, apró, bátor tettel kezdődik.
Az igazságérzet egy fiatal gyerekben sokkal erősebb, és a bátorság is, legalábbis a vakmerőség. A hősies és kegyetlen forradalmakat többnyire fiatalok csinálták a történelemben.
A nép életében nincsenek átmenetek. A nép az egyik pillanatban még némán eszi a szart, kibontja a csillogó sztaniolpapírból, és nyeli békésen, egyik kakát a másik után, de a másik pillanatban már belezőkéssel őrjöng. Nincs sárga jelzés, csak piros meg zöld.
Ha a világ beteg, forradalomra van szüksége, hasonlóan ahhoz, hogy amikor a test beteg, a gyulladás segíthet.