Film
Az igazán jó filmes csókhoz kell, hogy működjön a színészek között a kémia. Ha ez hiányzik, a csók üres és hatástalan.
A film népszerűsít, modern kifejezési eszköz, s nem utolsósorban pénzkereseti lehetőség - de a színészethez vajmi kevés a köze.
A romantikus filmek mind ott érnek véget, hogy a szerelmesek örök hűséget esküsznek egymásnak. A dalok, a versek, a könyvek döntő többsége is a szerelemről szól. És ez így van jól. De - ha közhely is - az élet mégiscsak ott kezdődik, ahol a romantikus filmek véget érnek. Hogy akarnék-e filmet nézni az életről? (...) Van nekem saját életem, minek nézném meg a tévében is?
Egy filmben minden egyes szereplőnek óriási jelentősége van, a legeslegkisebbeknek is.
A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat művészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.
Eleget éltem már ahhoz, hogy láthassak minden nyavalyás filmet, a mostaniak már mind azok remake-jei.
Törzsmozimban sohasem ér csalódás, a pattogatott kukorica mindig friss és jó...
A sikerfilmek a filmtörténetbe vonulnak be, a sikertelenek a videotékákba vagy televíziókba.
A film a maga minden nemzethez egyaránt szóló közvetlen és egyetemes hatásában a zene édes testvére. Első perctől fogva egymásra is találtak és egymást kiegészítően együtt is működtek. Tévednek azok, kik a beszélő film révén el akarják választani a zenét a filmtől. Az a film, amely zene helyett beszél, elveszti minden néphez egyaránt szóló egyetemességét s az egész planéta helyett egyes kisebb-nagyobb nyelvterületekre korlátozza a mozit.
Facebook
Pinterest