Feminizmus
A nők megbecsüléséért folytatott küzdelem nem hatalmi harc, hanem épp az ellenkezője. A hatalmi harcok befejezése azért, hogy együttműködésben éljünk egymással, nem pedig egymás ellen vagy egymással szemben.
Nagyon felháborít, amikor azok a nők, akik visszautasítják a feminizmust és menekülnek a címkéje elől, örömmel elfogadnak minden, a feminizmusból származó előnyt.
Tudom, hogy a feminizmus nem fog, és nem is képes megjavítani mindent. De hiszek a nők és a férfiak egyenjogúságában. Hiszek a nőknek a szüléssel kapcsolatos szabad döntési jogában, hiszek a mindenki számára elérhető, megfizethető és kötöttségektől mentes egészségügyi ellátásban. Hiszek abban, hogy ugyanazért az elvégzett munkáért a nőknek is ugyanakkora fizetés jár, mint a férfiaknak. A feminizmus egy választás, és ha egy nő nem akar feminista lenni, akkor joga van hozzá, hogy ne legyen az, habár én felelősséggel fogok harcolni az ő jogaikért is. Úgy hiszem, a feminizmus lényege épp az, hogy támogassuk a nőket a döntéseikben, még akkor is, ha mi magunk másként döntenénk.
Mióta azonos a feminizmus a buddhizmussal? Attól, hogy nő vagyok, mi a fenének kellene mindenkihez kedvesnek lennem? És miért kellene a nőknek különösen ügyelniük arra, hogy mindenekfelett "kedvesek" legyenek egymással, és "támogassák" egymást? Őszintén logikátlannak találom ezt a "nővériség"-elképzelést. Senkinek sem adok automatikusan 20 százalék "genitális egyezés alapú bónuszt", csak mert ő is melltartót hord.
Facebook
Pinterest