Roxane Gay
1974. október 15. — amerikai írónő és egyetemi professzor
A mozgalmakkal az is a baj, hogy a legismertebb képviselőikkel azonosítják őket, azokkal az emberekkel, akiknek a legtöbb lehetőségük van megjelenni, szerepelni, és akiknek a legnagyobb a hangjuk, a legprovokatívabb a viselkedésük vagy a mondanivalójuk.
Nagyon felháborít, amikor azok a nők, akik visszautasítják a feminizmust és menekülnek a címkéje elől, örömmel elfogadnak minden, a feminizmusból származó előnyt.
Tudom, hogy a feminizmus nem fog, és nem is képes megjavítani mindent. De hiszek a nők és a férfiak egyenjogúságában. Hiszek a nőknek a szüléssel kapcsolatos szabad döntési jogában, hiszek a mindenki számára elérhető, megfizethető és kötöttségektől mentes egészségügyi ellátásban. Hiszek abban, hogy ugyanazért az elvégzett munkáért a nőknek is ugyanakkora fizetés jár, mint a férfiaknak. A feminizmus egy választás, és ha egy nő nem akar feminista lenni, akkor joga van hozzá, hogy ne legyen az, habár én felelősséggel fogok harcolni az ő jogaikért is. Úgy hiszem, a feminizmus lényege épp az, hogy támogassuk a nőket a döntéseikben, még akkor is, ha mi magunk másként döntenénk.
Ha a rosszra rosszal válaszolunk, semmit nem teszünk jóvá.
Ha nem találunk senkit, akire felnézhetnénk, meg kell keresnünk a módját, hogy példaként járjunk elöl.
Szeretek olyan frfival lenni, aki épp azért nagyon érdekes, mert végtelenül különbözőek vagyunk. Amikor vágyunk valakire, amikor tartozni akarunk valakihez, akkor nem a tükörképünkre vágyunk, nem a második önmagunkhoz szeretnénk tartozni.
Én élvezem a különbözőséget, de egyszer az életben nagyon szeretném elkapni valaki másban egy csipetnyi önmagamat.
Neumann János azt mondta: "Az emberek csak azért gondolják, hogy a matematika nehéz, mert még nem döbbentek rá, hogy az élet maga milyen bonyolult." Lehet, hogy a matematika tényleg nagyon egyszerű, de az biztos, hogy az egyes életutak, sorsok és egyes kultúrák felfoghatatlanul bonyolultak.