Féltékenység okai
A féltékenység egy csomó dolog következménye. Az önbizalomhiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem úgy ébredek egyik reggel, hogy hoppá, elvitte a cica az önbizalmamat! Ez egy hosszú folyamat következménye. Mármint a féltékenység! Sok kudarc ér, és elveszítem az önbizalmamat. Tehát mégegyszer: nem tulajdonság! Következmény! És ezt véssék az eszükbe, kedves Féltékenyek!
A féltékenység, tudja, rendszerint nem olyan ügy, aminek okai vannak. (...) Arra a tudatra alapozódik, hogy valaki úgy érzi, nem viszonozzák a szerelmét. És ezért az illető elkezd várni, figyelni, arra gyanakodik... hogy a szeretett személy valaki más felé fordul. Ami viszont szinte kivétel nélkül valóban meg is történik.
Egyetlen férfi sem ütközik meg azon, ha egy másik férfi szemet vet szerelme tárgyára. Egyedül a nő viselkedése képes ezt égető kínná változtatni.
Ha az emberek elégedettek a kapcsolatukkal és az együttélésük módjával, akkor kevésbé hajlamosak a féltékeny bizalmatlanságra.
A féltékenység nem annak a jele, hogy szeret a párom, hanem annak, hogy nem bízik bennem.
Azért vagy féltékeny, mert egyszerűen nem hiszed el, hogy méltó vagy mások szeretetére.
A féltékenység mélyén mindig kisebbrendűségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak alulmaradhatok. "Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!" - ezt próbálja rákényszeríteni a másikra. Akit pedig rabságban tartanak, azt folyamatosan megalázzák.
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
A féltékenység önértékelési zavart bizonyít, de semmi esetre sem szeretetet vagy szerelmet.
Facebook
Pinterest