Feleségről
El nem mondhatom, milyen szelíd, milyen megindító volt szegény feleségem. (...) Elgondolkodó keserűsége az én szememben a szerelem némasága volt.
Hiányzott a feleségem. A hiányát könnyebb volt elviselni a temetőben, ahol mindig is halott volt, mint az összes olyan helyen, ahol élt.
Alapjában véve a feleségem éretlen volt. Ülök békésen a kádban, ő meg bejön és elsüllyeszti a kishajóimat.
A feleségem olyan kövér, hogy amikor a strandon napozik, az emberek megpróbálják visszatuszkolni a vízbe.
A feleségem meg én húsz éven át boldogan éltünk. Aztán megismerkedtünk.
A feleségem félt a sötétben. Aztán meglátott engem ruha nélkül. Azóta a világosban fél.
A feleségem a legdrágább, legtürelmesebb, legszebb nő a világon. Fizetett politikai hirdetést hallottak.
A feleségem a legrosszabb szakács. Nem hiszem, hogy a fasírtnak világítania kellene a sötétben.
Facebook
Pinterest