Félelem a csalódástól
Jobb szeretni és csalódni, mint egyáltalán nem szeretni.
Várakozással és némi aggodalommal tekintek következő találkozásunk elé. Aggódom (...), hogy a várakozást szinte mindig csalódás követi; hogy az a különös öröm, amiről ír, egyszerinek és megismételhetetlennek bizonyul.
Lehetnének biztonságos választásaink, olyanok, amikben nem lehet túl nagyot bukni, mindig ugyanazt csinálni; de én nem erre vágyom. Nem szabad félelmet érezni, nem szabad félni a csalódástól. Én is sokszor hibáztam már, de talán éppen ez tesz sikeressé.
Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (...) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.
Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll, és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. (...) Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.