Expedicio
Tudjuk, hogy az emberek kilencven százaléka túléli a mellrákot, de van, aki belehal. Így megyünk el expedícióra. Tudjuk, hogy van esélyünk túlélni, de az emberek egy része ebbe belehal. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az élet törékeny.
Minden expedícióról más szemmel jössz haza. Odafönt az ember óhatatlanul levetkőzi a civilizáció által ráragadt álarcát, tíz körömmel kapaszkodik az életbe, mindenki a legőszintébb arcát mutatja. Ez nagyszerű és ijesztő is tud egyszerre, de hazaérve mindig maradandó élménnyé válik.
Meggyőződésem, hogy egy expedíció során minden résztvevőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy véleményt nyilvánítson egy adott kérdésben, de azt is tudom, hogy vannak helyzetek, amikor egyetlen embernek kell meghoznia a végső döntést, és ez a vezető felelőssége. Tisztában vagyok vele, hogy manapság ezzel a módszerrel sokan nem értenek egyet, ezért is van annyi halálos áldozatot követelő baleset, amelyek többsége megfelelő szakmai irányítás mellett elkerülhető lett volna.
Akárhogy is nézzük, kizárt dolog, hogy egy huzamos ideig tartó kétszemélyes expedíció részvevői megúsznák maradandó pszichés sérülések nélkül, ha az időjárás mostohára fordul.
Az Antarktiszon minden eshetőségre fel kell készülni. Ha mégsem következik be a legrosszabb, az csak jó; ha igen, legalább fel van rá készülve az ember.
Facebook
Pinterest