Érzelmek elnyomása
Ne azt kérdezze magától, hogy jogos-e az érzés, merthogy talán igaza van. Hanem hogy megéri-e. Már hogy szabadjára engedni.
Mi a baj azzal, ha az ember dühös? Miért ne lenne megengedhető, mint az emberi érzések egyik alapvető típusa?
Néha jobban szenvedünk az érzelmektől, mint a testi fájdalomtól, ezért szánunk olyan sok időt arra, hogy eltemessük őket, vagy legalább elmeneküljünk előlük. Egyszer csak kialakulnak, és túszul ejtenek bennünket, amíg úgy nem döntenek, hogy odébbállnak.
Az emberek mindig azt mondják másoknak: "légy erős" vagy "szedd már össze magad". Eközben nem jönnek rá, hogy az egyik legerőteljesebb emberi cselekedet épp az, ha képes vagy az adott pillanatban tapasztalt érzelmeidet őszintén megélni.
Ha (...) csökkenteni vagy elnyomni akarjátok az emberek fájdalomérzékenységét, akkor bizony csökkenteni kell az emberek örömre való képességét is.
Mikor elnyomjuk kellemetlen, zavart érzéseinket, elnyomjuk velük a kellemeseket is, és a szerelem meghal. Természetesen a vitákat és veszekedéseket elkerülni jó dolog, de az érzelmek elfojtása túl nagy ár ezért.
Hogy többé ne uralkodjanak rajtad az indulataid, fel kell ismerned, hogy a feszültség nem más, mint energia, méghozzá ugyanaz az energia, amelyből a nyugalom is áll. Akkor lesz a nyugalomból feszültség, ha megtagadsz, elnyomsz, elfojtasz önmagadban valamit.
Az érzelmek se nem racionálisak, se nem irracionálisak: vannak, és nehéz őket elnyomni.
Az érzéseket nem lehet alkohollal megölni, (...) és sütivel sem lehet elnyomni őket.
Sok ember azt gondolja, normális dolog elnyomni az érzelmeket. Néha ez igaz is, de csak akkor, ha már eltelt bizonyos idő. De közvetlenül a trauma bekövetkezése után jobb, ha az ember engedi felszínre törni az érzéseit, és átadja magát nekik. A lényeg az, nem szabad elfelejteni, hogy a szenvedés elmúlik.
Ha intenzíven és bátran éljük az életünket, attól többek és bonyolultabbak tudunk lenni a színpadon vagy a filmen. Ezért sem szoktam elnyomni az érzéseimet, hanem próbálom megélni őket vagy változtatni egy adott élethelyzeten. Minden változástól több leszek.
Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét.
Facebook
Pinterest