Emberiség
Talán olyanok vagyunk, mint az öntudat első, halovány megcsillanása, amelyet akkor érzékelünk, amikor reggel lassanként kiemelkedünk álmunkból. Egy jóval magasabb tudat előhírnökei, amely megérkezik, amint kinyitjuk a szemünket, és teljesen felébredünk. Az élet esetleg elterjed majd kozmoszunkban, és több milliárd, sőt billió éven át virágozni fog - mindez pedig talán azoknak a döntéseknek lesz köszönhető, amelyeket az életünk során itt, a mi kis bolygónkon hozunk.
Az ember létezése történelmi véletlen csupán, és nem jelent optimális megoldást semmilyen jól definiált fizikai problémára. Ebből pedig az következhet, hogy egy precízen definiált cél felé törekvő MI javíthatja célelérési képességét a megsemmisítésünkkel.
Mindannyian szoros, kölcsönös kapcsolatban vagyunk egymással. Ha ezt nem ismerjük el, akkor megtagadjuk az emberi mivoltunkat.
Ha gyűlölitek az embereket, és úgy látjátok, nem gond, ha kihal az emberiség, rá se bagózzatok. (...) Ha viszont úgy látjátok, az embernek érdemes kockázatot vállalnia és egy másik élőhelyet felkutatnia, akkor koncentráljunk erre, és áldozzunk rá pénzt!
Akik hisznek Istenben, azt gondolják, hogy Isten helyezte az embereket a Földre, mert azt gondolják, hogy az emberek a legkülönb létezők, holott az ember is csak egy állat, és tovább fog fejlődni egy másik állattá, ami sokkal okosabb lesz, és becsukja az embereket egy állatkertbe, úgy, ahogy mi csukjuk állatkertbe a csimpánzokat és a gorillákat. Vagy az emberek megkapnak egy betegséget, és kihalnak, vagy olyan sok szennyezést okoznak, hogy megölik vele magukat, és csak rovarok lesznek a Földön, és akkor ők lesznek a legkülönb létezők.
Az emberiség akkor a legfenségesebb, amikor viszontagsággal néz szembe.
Az ember olyan okok terméke, melyek nem látták előre a végeredményt; eredete, fejlődése, reményei és félelmei, szerelmei és hitei csupán atomok véletlen kapcsolatának eredői.
Egyes tudósok szerint a természetben könnyen válhat egy állat olyan értelmessé, hogy eszközöket használjon, hogy hasznosítsa a környezetét, de az az ugrás, amikor az eget csodálva a kozmosz titkait kutatja, magáról kezd elmélkedni vagy a saját helyét próbálja behatárolni a világban, csak egy merő véletlen volt az emberiség történetében.
Facebook
Pinterest