Elme
A fejszés vadász lesújthat a testre és lesújthat az elmére. Az elme rettegése elől azonban nem lehet menekülni.
Akinek az elméje mentes a vágytól, azt egy isten sem teheti nyomorulttá. És megfordítva, akinek az elméjében vágy lakozik, azt a világegyetem összes istene sem szabadíthatja meg a szenvedéstől.
Néha az elménk megvéd minket bizonyos dolgoktól, amíg készen nem állunk arra, hogy megbirkózzunk velük.
Amikor az elme, a test és a szellem együtt dolgozik, azt hiszem, bármi lehetséges.
Az elme a takács, ő szövi a jellem belső szövetét és a körülmények külső szövetét is. Amit addig tudatlanságban, fájdalomban és bánatban szőtt, szőheti megvilágosodásban és boldogságban is.
Az elme műveiben az egyike a legtisztesbeknek, leghasznosabbaknak az olvasás, a történetek felidézése, írása.
Az elmét sötét burokként veszik körül az előítéletek, ezért a külvilág történései sohasem eredeti valójukban, hanem a burok optikáján megtörve érkeznek az agyba.
Az elme olyan, mint egy karácsonyi izzósor áramköre. Amikor az agy jól működik, minden égő tündöklően világít. A rendszer gyakran képes alkalmazkodásra, így ha egyetlen darab kiég, attól a többi még nem alszik ki. De a probléma helyétől függően olykor egy tönkrement izzó miatt is sötétségbe borulhat az egész sor.
Az emberi elme nem egyéb, mint eszméink szövedéke... az elme csupán szerzett birtokunk.
Az a legfurcsább az elmével kapcsolatban, hogy akármilyen intenzív folyamat zajlik benne, senki más nem látja. A világ csak vállat von.
Fogd fel, hogy a gondolat az gondolat. Ha értelmetlen, érvelj neki, még ha nem is maradt érved. Megfigyelője vagy az elmédnek, nem a rabja.
Az idő egy óceán, nem egy öntözőcső. A tér egy kis füst, egy felhő-foszlány. Az elméd egy repülő kígyó, ami az összes lehetőségen keresztülrepül.
Facebook
Pinterest