Elkerülhetetlen halál
Rémült irgalmat érezve a veszélyes tengerparton,
Magányos sóhajjal a pusztulás tengerében
Soha nem volt még, aki túlélte a halált.
Csak nevünk maradhat halhatatlan.
Mindenki igyekszik tökéletesíteni a stratégiáját, hogy ne kelljen meghalnia, de téved. Téved, amikor azt gondolja, hogy ha másnapra hagymás ragut főz, kijátszhatja a halált. Téved, amikor elszökik egy másik városba, másfajta sorsot keres. Téved, amikor azt gondolja, hogy a zene majd megvédi. Nincs menekvés. A halál úgyis mindenkit elkap.
Az élet véget ér valamikor. Amíg az utolsó napunk elérkezik. Csináld azt, amit akarsz!
Viszonylag fiatal korunk óta valamennyien tudjuk, hogy egyszer mindenkinek meg kell halnia, még nekünk is. Más kérdés, hogy saját halálunkat azért igazából nem tudjuk olyan mértékben el is hinni, hogy számoljunk vele, mint realitással, és sorsunk alakításakor a tekintetbe veendő tényezők egyikeként tartsuk szem előtt.
Ha valami biztos, akkor az az, hogy meg fogunk halni. És szerintem mindig egy perccel a halál előtt kell lenni.
Ahogyan az élet fogalmát sem tudjuk pontosan meghatározni, a halál is örök titok marad. Elkerülhetetlen: a természet rendjének alappillére, hogy átadjuk a helyünket a fiatalabbaknak.
Mi az értelme ennek az egésznek, ha az értéked egyre csökken, és végül elkerülhetetlenül megérkezel az élet kijáratához, amelyen áthaladva mindent, amit valaha szerettél és birtokoltál, elveszítesz?
A halálra gondoltam. Nem töltött el félelemmel. A halálom végül is természetes és elkerülhetetlen folyománya annak, hogy élek. Mint minden kínai, én is hittem, hogy a halálom csupán egy intervallum az élet szakadatlan folyamatában, hiszen az életem folytatódik a gyermekemben és az ő gyermekeiben, generációk során át, akár egy végtelen, hömpölygő folyam.
A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség, mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.
Az ember az egyetlen organizmus a Földön, aki viszonylag tisztán látja saját végének elkerülhetetlenségét.
Csak a halál az, ami elkerülhetetlen, az viszont rajtunk múlik, hogy mihez kezdünk az életünkkel.
A gyógyszerek csak lelassítják a folyamatot, de a vég akkor is elkerülhetetlen.
A halál elkerülhetetlen, élj meg minden napot úgy, mintha az utolsó lenne.
A halál elkerülhetetlen, az ember legfeljebb annyit tehet, hogy kitolja a bekövetkeztét.
Facebook
Pinterest