Elhatározás
A kérdés az emberi tudat lézersugara. Bármilyen akadályt és megpróbáltatást elpárologtathatsz vele.
Az akadályok engem nem törhetnek össze. A komoly eltökéltség előtt minden akadály leomlik. Aki egy csillagra függeszti a tekintetét, az nem változtat szándékain.
Kideríteni, hogy mit kellene tennünk, sokszor gyerekjáték. Tényleg azt tenni már keményebb dió.
Az ember éveken át együtt tud élni egy kérdéssel, azon a kérdésen keresztül lát mindent, és egyszer csak egyetlen szempillantás alatt, egy másodperc alatt, amíg felriad az álmából, a kérdés eltűnik.
Akár kanyargós, akár egyenes úton haladunk, akár a legmagasabb hegy tetejére, akár a tenger mélyére megyünk, mindig bíznunk kell a kézben, amely vezet.
Gyakori tanács, hogy legyünk biztosak a döntéseinkben. Ezek a döntések egy bizonyosságszerző folyamat eredményei, és egyszerűen megerősítenek egy belső igazságot. De valójában nem így történik a dolog: a döntés hozza létre a meggyőződést.
Az ember túl könnyedén határozza el, hogy rettenthetetlen lesz. Amikor aztán az elhatározás betartásáról van szó, nos... akkor elbizonytalanodik.
Nem igyekszünk rendbe hozni a dolgokat, vagy bármi olyasmit tenni, amire igazán vágyunk. És a többes szám itt azt jelenti, hogy mindenki, a kakastaréjos kamasz gyerektől kezdve, aki azon kínlódik, hogyan hívja el végre randizni a padtársát, egészen a politikusig, aki egy adóreform tervezetén ül évekig. Nincs okunk, hogy végre azt mondjuk, na most.
Nem leszek hajlandó elherdálni az energiáimat, érzéseimet, álmaimat. Elhatároztam, hogy nem szórom szét részörömökre, részmegoldásokra, részsikerekre magamat. Nem leszek citrompótló!
Az ember hajlamos beleragadni a rosszba, amíg valami vagy valaki rá nem ébreszti, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy a rosszra fecséreljük.