Életkor
Hogy egy nő életkorát megtudjuk, kérdezzük meg őt magát és legjobb barátnőjét, ő harmincat, a barátnője negyvenet mond: tehát harmincöt éves.
A hölgyek nem igen szeretik, ha az ember életkorukra emlékezteti őket. Egy nagyanyának azonban nincsen oka éveinek számát eltitkolnia, sőt büszkélkedhetik vele, akár csak gyermekeinek és unokáinak szép számával.
Nem vagyok haragban a saját életkorommal. Aki megszületik, annak számot kell azzal vetnie, hogy egyszer meg is öregszik.
Ha az életkort az örökkévalósághoz hasonlítjuk, semmi különbség a rövid és a hosszú élet közt.
Az életkornak nincs esélye arra, hogy várjon a fizikai világban. Egy emberi lény lényege az ellenállás az idővel szemben. A belső életeink örökkévalóak, melyekről elmondhatjuk, hogy a szellemünk fiatalos és életerős marad, mint amikor ifjúságunk teljes virágában voltunk.
Az életkor egy nőnél nem sokat jelent. A legjobb dallamokat a legöregebb hegedűk játsszák.
Az életkor csupán egy szám, nem egy elmeállapot vagy ürügy egy bizonyos viselkedésre.
Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet, szinte mindig az életkorunk határozza meg. Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk, és soha nem állunk meg. Mintha minél előbb a végire szeretnénk érni. Ahogy érettebbek leszünk, alkalmanként lassítunk, hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat. Ez a felnőtté válás biztos jele. Idős korunkban, amikor a tempó lelassul és a verseny a vége felé közeledik, időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük, és elcsodálkozunk azon, hogy vajon hová is rohantunk annyira.
Olyan nincs, hogy életkor. Az öregedéshez a naptárnak nem sok köze van.