Együttélés
Létezik másfajta kötelék is, nem csak az, amelyet az állam szentesít. Éljünk úgy, ahogyan gondolkozunk - szabadon, félelem nélkül -, legyen a kölcsönös szeretet és a közös szándék a kapocs!
Ha az ember megosztja egy férfival a lakását és az életét, azután már nehéz megszabadulni tőle, mivel erős kötődés alakul ki közöttünk, anyagilag és érzelmileg egyaránt, mint egy erős csomó két cérnaszál között.
Az együttélés alapja gyakran nem a kölcsönös szerelem és tisztelet, hanem a félelem az egyedülléttől, a társfüggőség - pedig boldog csak a szabad ember lehet.
Az együttélésen dolgozni kell. Rugalmasságra van szükség, meg arra, hogy annyit adj, amennyit kapsz.
Az együttélés nagy problémája mindig az, hogy miként szeressük egymást hatalmi játszmák nélkül.
A kényelmes társas együttélésnek az egymás iránti tapintat az alapja.
Csak úgy szép az élet, ha két ember összetalálkozik, és erősen megfogja egymás kezét, és megbecsülik és szeretni tudják egymást, és együtt építgetik az életüket.
Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl.
Az is egy hülyeség, amikor valaki végre valahára kiböki, mit akar, én meg megcsinálom, és akkor azt mondja, nem ér, mert csak azért csináltam meg, mert mondta. Azt mondja, úgy kellene megcsinálnom, hogy neki ne is kelljen mondani. Mintha ki tudnám találni a gondolatát! Hát akkor kész, vége, elszégyellem magam, és menekülök. Vége a kapcsolatunknak.
Bármilyen közel kerül hozzánk valaki, nem könnyű nap nap után együtt lenni vele.
Egy házasság mindig két olyan személy között köttetik, akik készek megesküdni arra, hogy kizárólag a másik horkol.
Facebook
Pinterest