Büszkeség
Az, aki nagy hivatását érzi, úgy halad végig a nyomorúságon, mint az ártatlanul elítélt a vesztőhelyig vezető úton, fölemelt fővel.
A dicsőség szomorú portéka. Nagyon drága, s bajos megőrizni. Vajon nem csupán a nagy emberek önzésén múlik-e, mint a boldogság az ostobákén?
A büszkeség nem a szégyen ellentéte, hanem a forrása. Csak az igazi alázat a szégyen ellentéte.
Legalább annyira a bűntudatunk határoz meg minket, mint a büszkeségünk.
A büszkeség tréfa, melynek hallatán a bennünk lakozó idegen előbb-utóbb felkacag.
A büszkeséget rendszeresen összekeverik a nagyképűséggel. (...) A büszkeség az én szememben egy olyan tulajdonság, amit valaki akkor tud elérni, ha szívvel-lélekkel megéli az életét, mind racionális, mind érzelmi szempontból. A büszkeség a gerinc tudata.
A szív büszkesége vagy telhetetlensége teszi-e, nem tudni, de a felénk irányuló szerelem által magunkat is mindig többnek érezzük.
Ha a félelem és a büszkeség között ingadozik az ember, hiába tudja, hogy a félelem fog győzni, azért a büszkeségét sem ereszti.
Egy férfi büszkesége bukása is lehet, és meg kell tanulnia, mikor szükséges másokhoz fordulni támogatásért és útmutatásért.
A büszkeség olyan kalauz az életben, mely az embert sokszor vízre viszi, sokszor jégre viszi, de sárba sohasem viszi.
Valójában talán alig van más természetes szenvedélyünk, amely olyan nehezen volna leigázható, mint a büszkeség.
A büszkeség arra jó (...), hogy leplezze az ember érzéseit. De attól még az érzés éppúgy megmarad.
A büszkeség a részegségnél is rosszabb lehet. Akit hatalmába kerített, nehezen csillapodik le.
Azért nem kell túlságosan bíznunk saját magunkban. A büszkeség néha elveszi az ember eszét.
Facebook
Pinterest