Bűntudat
A bűntudat nyomán olyan seb támad, amelyből örökké genny és ürülék fog szivárogni.
A bűntudat olyan, mint amikor elcsapjuk a hasunkat. Többször nem fordul elő! Ezt ígérgetjük. Aztán elmúlik a fájdalom, és újra megéhezünk.
Legalább annyira a bűntudatunk határoz meg minket, mint a büszkeségünk.
A bűntudat mindig sokkal tovább elkísér, mint a kevés, igazán jó pillanat.
Lehet, hogy Isten szemében nem vagyok más, mint egy alaktalan és undorító szardarab, és akármit teszek, csak fintorogva kivág a ganédombra. Hiszen nem tud belőlem semmi értékeset formálni.
A bűntudat nem mindig haszontalan. Segít abban, hogy ne kövessük el kétszer ugyanazt a hibát.
A bűntudatba nem szabad belebetegedni. Ha valaki vét a másik ellen, azt jóvá kell tennie, de sokszor nem is ártunk senkinek, mégis gyötör minket a bűntudat. Különösen lányoknál látom sokszor, hogy szeretik magukat okolni azért, ha nem maradéktalanul boldog mindenki.