Bizalmatlanság
A félelemmel semmi gond nincsen, mert akár hihetetlen dolgok végrehajtására is képessé tehet minket. Baj akkor van, amikor a félelem olyan erővé válik, amit a kultúránk sugall vagy ösztönöz. Amikor nem egy konkrét dologra irányul, hanem szétterjed, és megfoghatatlan, általános szorongás lesz belőle, elbizonytalanítva az egyént a döntéseiben, a saját értékítéletében. Amely hatására gyanakvóbbá is válunk egymás iránt. Mert ha valóban ennyi veszély leselkedik ránk, nagyon nehéz könnyednek lenni és bárkiben is bízni.
Kultúránk és korunk legnagyobb átka a beteges bizalmatlanság a fiatalokkal szemben. A bizalmatlanság mögött az emberi természetbe vetett hit hiánya húzódik meg. Mindenütt azt tanuljuk: ne bízzál a másikban! Ez praktikus filozófia, csak az a baj, hogy ördögi körhöz vezet: senki nem bízik senkiben, mindenki csak a saját előnyeit lesi.
Ha mások cselekedetei mögött mindig a rosszat feltételezzük, lehet ugyan, hogy kevesebbszer csalódunk, de ennek körülbelül csak annyira örülhetünk, mint annak, hogy nem fogunk bőrig ázni a sivatagban kóborolva.
A bizalmatlanság olyan falat húz az éppen kinyílni szándékozó szív köré, amin se ki, se be nincs átjárhatóság. A társ ebbe a falba fog ütközni.
A bizalom sohasem a másik személytől függ, nem azon múlik, hogy ő milyen. Akkor nem tudsz megbízni másban, ha magadban nem bízol. És megfordítva: csak az képes másvalakiben megbízni, akiben megvan a bizalom önmaga iránt.
A bizalmatlanság magában hordja az igazságtalanság veszélyét, mivel hajlamosak vagyunk felnagyítani jelentéktelen apróságokat.
Senki sem szeret engem. Épp ez az, ami miatt felkészültem az aljasság minden fajtájára, mindenkitől.
Mindenki a saját dolgával van elfoglalva, örül, hogy él, és azt próbálja elérni, hogy őt magát ne bántsák. A közösségi viselkedés, ne adj’ isten az altruizmus már régen föloldódott a milliós tömegekben. Mi a fenének is figyelnének egymásra azok, akik még a közvetlen szomszédjaikat sem ismerik? Na, ez az, ami sebezhetővé teszi az embereket. A ragadozók ellen csak úgy védekezhetnének, ha egymásnak vetik a hátukat, és mindenki vicsorog, sziszeg, fúj, rugdos. De ezek bizalmatlanok egymással szemben.
Soha senkinek ne beszélj önmagadról, a terveidről, az életedről. Ha mindenképpen beszélned kell, mondd mindennek az ellenkezőjét. Így téged nem érhet meglepetés, legfeljebb azt, aki visszaélne a bizalmaddal. Adj minél zavarosabb képet önmagadról. Az álarc alatt hordj száz másik álarcot.
Az ember soha nem lehet biztos még a barátaiban sem. (...) Nem tudhatjuk, mi rejtőzik a társaink lelke mélyén.
Facebook
Pinterest