Bármi megtörténhet
Igazából soha nem izgatom magam, egyszerűen ilyen vagyok. Nem is nagyon szoktam meglepődni. Talán azért, mert arra számítok, hogy bármi megtörténhet. Ez viszont úgy hangzik, mintha hívő lennék, de persze az sem vagyok. Átfogalmazom: egyszerűen csak elfogadom a dolgokat, úgy, ahogy történnek.
Az elmúlt hét után egyszerűen csak megvonom a vállam és elhiszem, hogy bármi megtörténhet.
Nem gondolom, hogy az élet értelmének kérdését egy megoldásra váró feladatként kellene elképzelnünk. Van az élet, és vagyok én. Bármi megtörténhet.
Az élet rövid. Bármi megtörténhet, és általában meg is történik, szóval nincs értelme ülni és a sok "ha"-n, "és"-en és "de"-n gondolkodni.
A világ kiszámíthatatlan, úgyhogy a sok jó tanácsnak, hogy vigyázz magadra, vedd meg előre a jegyet, nézz körül, mielőtt lelépsz a járdáról, talán nincs is semmi értelme. Akár vigyázol, akár nem, előbb-utóbb jön egy olyan történet, amiből már nem tudsz kikeveredni. Ne gondold, hogy ha változnak a dolgok, csak rosszabb jöhet. Nyugi, néha lehet szerencsénk is! Az életben bármi megtörténhet, és az a csodálatos, hogy az a bármi meg is történik!
Egy váratlan, igazságtalan sorscsapás a büntetésnél is rémisztőbb, akármilyen szigorú. A félelem, hogy bármi megtörténhet ok nélkül.
Hiába fejlődik a világ, és hiába tartunk a kommunikációban is soha nem látott csúcsoknál. Bármikor, bárhol, bárkivel, bármi megtörténhet. De attól még az embernek, aki didergő lélekkel bóklászik az életben, és próbálja elfogadtatni magát másokkal, és próbál másokat magához közel engedni, ugyanazok maradnak a problémái. Ezen semmiféle telekommunikáció nem segíthet, nem változtathat, mindig így lesz, míg világ a világ.