Amerikai filmek
Megunta az életét, (...) ez a kijelentés, így, kiáltás formájában: sztereotípia. Közhely. (...) Pontosan olyan ostobaság ez, ugyanannyira semmitmondó, mint ha valakit felszólítunk: "Igyon egy csésze meleg teát, az jót fog tenni!" Vagy ha az orvos kérdi: "Hogy vagyunk?" (...) Ezeket a beszédeket nem az élet szüli, ezek a rossz regények átkai, ostoba amerikai filmekkel terjednek.
Mindig mulatok, amikor az amerikai filmekben az elnököt úgy ábrázolják, mint aki tényleg dönt dolgokról. Már rég összeomlott volna a világ, ha tényleg így lenne. Egy ember nem rendelkezik annyi információval és nem ért annyira hozzá, hogy döntsön. Vannak nagyon jól kidolgozott szervezetek, amelyek feldolgozzák az információt, és elkészítik a döntést, és az elnöknek két-három szinte teljesen egyforma döntés közül kell választania.
A mi generációnk több életet is él párhuzamosan, mert havonta megnéz átlagosan két-három amerikai filmet. Álmaiba, vágyaiba, tetteibe, személyiségébe beépülnek ezek az idegen helyek, terek, gesztusok, indulatok, és együtt él velük tovább. Ezeknek a fiataloknak a többsége - köztük én is - életében ha egyszer jut el oda, amit a dobozban egész életében bámult és bámulni fog, ekképpen aztán, amikor egyszer csak ott van, akkor valójában nem ott van, hanem az emlékeiben.
Az amerikai film izgalmas és szórakoztatja a közönséget, éppen azért, mert nem törekszik arra, hogy művészet legyen.
A pszichiátriában a tudományos érvelés olyan, mint az amerikai filmekben az ügyvédek védőbeszéde: addig csűrik-csavarják, míg végül az jön ki, amit szeretnének.
Facebook
Pinterest