Ábrándozás
Az ábrándozás jól áll a bajusztalan ifjúnak, de hozzá nem illő a komoly férfihoz. A férfikorra jutandó emberiségnek a valót kell keresnie, melytől, ha arcza az ábrándozásánál sötétebb is, nem szabad visszarettennie.
Az ábrándozásokhoz szokott olvasót s nem olvasót - nagy ideje már a fellegekből leköltöztetni.
Az ábrándozás és a képzelgés helyénvaló a napvilágnál, meg ha süt a nap, de ha sötét van, és kint dühöng a vihar, akkor nem elegendőek. Olyankor valóságos dolgokra van szükség.
Semmi sem segíti elő jobban az ábrándozást, mint ha az ember egy csinos nőt követ, habár azt sem tudja róla, hová tart.
Az ember nem érhet célt, ha nem teremt magának szilárd alapot, amelyen biztos lábbal áll; holmi fiatalos ábrándozással semmire sem lehet jutni.
Az ábrándozás a gazdag ember privilégiuma, nem állásnélkülieknek való foglalkozás.
A titkos ábrándozás olyan tevékenység, mely minden helyzetben kéznél van, és abban segít, hogy akár az egyedüllét, akár a kétségbeesés, akár a kiábrándultság érzelmi állapota megszűnjön.
Az otthoni emlékek, még ha nem is kellemesek, mindig ábrándozásra késztetik a szívet.
Vigyázni kell az elhatalmasodó ábrándokra. Az ábrándozás titokzatos és finom, mint az illat. Úgy kapcsolódik a gondolathoz, mint az illat a tubarózsához. Egy mérgező gondolat néha szétterjeng és belénk hatol, mint a füst. Ábrándokkal és virágokkal egyaránt megmérgezhetjük magunkat. Kábító és előkelő, rettenetes halál. A téves gondolkodás a lélek öngyilkossága. Mérgezés. Az ábránd vonz, hízelkedik, csal, átfon s a végén bűntársává tesz. Bevon a lelkiismerettel űzött szemvényvesztő játékába. Elbájol. Aztán tönkretesz.
Facebook
Pinterest